2011. december 20., 09:022011. december 20., 09:02
Hátranézek a televízióra: a képernyőn nem is egy, hanem egyenesen öt kis képen gesztikulálnak a furcsán öltözött nők és férfiak, egyiknek lököttebb neve van, mint a másiknak, Ludmillától a Leiláig. Nem akárkik bizony, de ha azt hinnénk, egyszerű jósok-látók-médiumok, ahogyan azt a műsor szlogenje mondja, tévedünk.
Ezek a magasan képzett szakemberek a legmeghökkentőbb kutatási területekről érkeznek. Van köztük tisztán érzékelő (biztos nemcsak látó, hanem halló és ízlelő is, már ha tiszta az ízlelnivaló), szellemgyógyász (mit kell gyógyítani egy szellemen?), India titkos energiáinak birtokosa, az őrangyalok ismerője, karmaelemző, szelleműző, sorselemző – már a banális kártyajósok és asztrológusok sokasága között.
A tévéműsornak internetes honlapja is van, ahonnan megtudhatjuk, hogy az általuk foglalkoztatott jövendőmondók, gyógyítók és segítők között olyan is van, aki angyali energiákat és rezgéseket közvetít, a gyertyamágia szakértője, de „imádkozó médium” is megtalálható köztük, illetve személyes kedvencem, akinek eklektikus bemutatkozásából hadd idézzek pár szót: „Megéltem a halál közeli állapotot, átmentem az alagúton, és egy pillanat alatt megtapasztaltam az Örök Nyár Kertjének valóságát. Ekkor nyílt fel igazán a harmadik szemem, és Isten megváltoztatta a szívemet. Azóta tudom, hogy karmatikus (sic!) életfeladatom az emberek üdvösségre vezetése.”
A honlap több ponton is hangsúlyozza, hogy a médiumok és miegyebek végtelen jóindulattal és megértéssel segítenek – percenként 475 forint fejében (bankkártyával fizetőknek akár 100 forintért percenként!). A tévéadásnál is valószínűleg hasonló tarifával működik a segítségnyújtás. Szóval a tévés jós bácsi több joggal kiabálhatta volna pénzhozó amulettje vagy micsodája reklámozása gyanánt, hogy „Ki ad még pénzt?”, mint azt hogy kinek kell. Mindenkinek. Nekem is.
Az emelt díjas telefon pedig valakinek biztosan meghozza majd az anyagi jólétet, de az vélhetően nem a válság és a nyugdíjcsökkentés miatt egyre kétségbeesettebb idős telefonáló lesz. Persze aki ilyennek bedől, megérdemli, ám a kérdés akkor is ott van: mennyire etikus az emberek nyomorát nyilvánvaló hazugságokkal kihasználni, még akkor is, ha a kagylót felvenni nem kötelező?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.