Kapkodás és létbizonytalanság

A viccet félretéve: most megint arról kell írnunk, hogy kapkod a Dăncilă-kabinet, amikor új adóval, idő előtti jövedékiadó-emeléssel és a központi államapparátusban tervezett masszív elbocsátásokkal próbálja menteni a menthetőt. Vagyis a költségvetés-kiigazítás során kulcsfontosságú minisztériumoktól – mint az oktatási, a kutatási vagy az európai uniós alapokért felelős tárcák – lefaragott összegekkel egyetemben az így befolyó pénzekkel próbálja megakadályozni, hogy a költségvetés hiánya az idei év végére meghaladja a maastrichti szerződésben vállalt 3 százalékos küszöböt, mert ugyebár akkor kötelezettségszegési eljárás indulna Románia ellen.

Természetesen az ellen semmi kifogásunk, hogy csökkentsék az állami apparátust. Sőt teljes mellszélességgel támogatjuk. Már csak azért is, hogy ne fizessük tovább őket az adólejeinkből, ha nem futja többre a részükről kapkodásnál.

Az üdítők cukortartalmát is adózzák tőlünk bátran – afelől viszont kétségeink vannak, hogy ettől az emberek egészségesebben élnének. Valószínűleg így gondolta a kormány is, amikor kiötölte az adót, hiszen ha nem azzal számolna, hogy a lakosság inkább mélyebben a zsebébe nyúl, és úgy is megveszi azt a kólát, akkor nem vetették volna ki az illetéket. (Milyen jól jött egyébként a nagy kapkodásban a Mentsétek meg Romániát Szövetség – USR – hasonló témájú törvénytervezete, így nem kellett sokat agyalni, hogy mi az, amire még nem vetettek ki adót. Az meg már külön kuriózum, hogy korábban a kormánypárti honatyák azért nem szavazták meg a javaslatot, mivel azt diszkriminatívnak minősítették.)

A dohányipari termékek jövedéki adójának előre hozott emelését ezúttal inkább nem is kommentáljuk, legyen elég annyi, hogy sebtében hirtelen ez jutott az illetékesek eszébe.
Igen, sebtében, és ez az, amit a jogszabályjavaslat kapcsán kifogásolunk. Hiszen a múlt hét második felében kiszivárgott, kedden nyilvánosságra hozott tervezetet már szeptembertől szeretnék gyakorlatba ültetni, hogy az idei év végéig 510,983 millió lejes bevételt generáljon az egyre csak apadó állami költségvetésbe.

Tették mindezt ezúttal is úgy, hogy nem konzultáltak az üzleti szféra képviselőivel. (Például azoknak a vállalatoknak a vezetőivel, amelyek egyébként a tervezett adópolitikai módosításokon kívül is jelentős összegeket fizetnek az államkasszába – gondoljunk csak a nagy üdítőipari és cigarettagyártó multikra.)

Újfent kiderült tehát, hogy mindhiába kérik a vállalkozók a kiszámítható környezetet, a kormány meg se hallja, vagy ami még rosszabb, nem érdekli. És miközben jobb helyeken a parlament már elfogadta a jövő évi költségvetést, s a magánszféra is előre tud tervezni, a Romániában tevékenykedő vállalatok azt sem tudják, mit hoz a holnap.

Létbizonytalanságuk oka persze az, hogy a kormány sem tudja, mit hoz a holnap. Ezért is a nagy kapkodás, ami meglátszik a kedden nyilvánosságra hozott költségvetés-kiigazításon vagy éppen a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban (CSAT) minap elfogadott határozaton, amellyel országos jelentőségű beruházássá nyilvánították a Comarnic–Brassó-autópályát, és azt mégsem a magánszektor bevonásával építik meg, hanem várhatóan állami költségvetési forrásokból. Nem lehet, hogy ezt a döntést (is) kicsit elkapkodták?

Mi pedig csak a fejünket kapkodjuk.