2010. november 02., 10:282010. november 02., 10:28
Mert miért is tennék ezt? A szülőkkel való kapcsolattartásra ma már számos modern eszköz szolgál, ha valami gond vagy közölnivaló akad, akkor ott a mobiltelefon vagy az internet, és seperc alatt meg lehet beszélni bármit, ami fontos.
Például be lehet számolni a sikerekről, panaszkodni lehet a sikertelenségek és a bürokrácia miatt, lehet szidni a rendszert és a körülményeket, de akár olyan prózai dolgokban is tanácsot lehet kérni, hogy kicsapódik-e a majonéz, ha fordítva kavarjuk. Ifjak számára a hazatérés tehát sokkal inkább jelenti a találkozást a régi barátokkal, ismerősökkel, egy-egy jó bulit itthoni környezetben, itthoni kedves régi helyeken.
Számomra eléggé nehéz volt ezt elfogadni, de igyekszem hősiesen tolerálni a helyzetet és jó képet vágni hozzá, mert egy szülő mit meg nem tenne azért, hogy a gyermeke jól érezze magát otthon. Így van ezzel szomszédasszonyom is, akinek a lánya Angliában él, és még ritkábban adatik meg neki a lehetőség, hogy hazatoppanjon a messzi idegenben élő gyermeke. Nála általában hónapokkal előtte lehet tudni, mikor jön haza a lánya, és hosszú estéken át olykor órákig nyúló beszélgetésekben egyeztetik telefonon, mit kíván, mit is enne legszívesebben az anyja főztjei közül majd, ha hazatér.
Aztán a várva várt időpont előtt egy héttel szomszédasszonyom már készülődni kezd, minden szükséges hozzávalóval feltölti a hűtőszekrényt és a kamrát, hogy aztán az utolsó napokban szinte mást se csináljon, csak süsse-főzze a finomabbnál finomabb falatokat. A hazatérő lány pedig épp csak belekóstol a rengeteg finomságba, aztán rövid telefonos egyeztetés után közli, neki most mennie kell, mert dolga akadt, aztán majd jön dolgavégeztével, és talán még a maradékot is elfogyasztja.
Azzal sarkon fordul, mire édesanyja felocsúdna, már az ajtón kívül van, és órákba telik, amíg megint hazatér, de csak további rövid telefonos egyeztetés erejéig, és kezdődik minden elölről. Csipeget a finomságokból, egyeztet, és eltűnik. Így nem csoda, ha az utóbbi csipegetős-eltűnős látogatás utolsó napján az Angliában élő szomszédlány édesanyja dühösen kifakadt: „Már alig várom, hogy visszamenjen, mert akkor legalább telefonon egy jót beszélgethetek vele.”
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.