2011. március 22., 09:432011. március 22., 09:43
És azóta is használják/használjuk világszerte a „jól hangzó” replikát: egyenek kalácsot! Valami hasonlót mondott a napokban a cinizmusban bármely hajdani koronás főn túltevő államelnökünk, azt ajánlva, hogy aki az országot igazán meg akarja ismerni, helikopterrel röpködjék fölötte. Merthogy ő is onnan, a magasból látta csak igazán, mi is a valóság.
A két aranyszólás hasonlósága ellenére valójában a különbség az, ami meghatározza a következményeket. Elsősorban is: nálunk nincs olyan mindent felülütő jelkép, mint amilyen annak idején a hírhedett párizsi börtön volt. (Bukarestben ugyan van – vagy legalábbis volt – egy Bastille lerombolásáról elnevezett utca, de hát ez semmiképp sem szimbólum, legföljebb a finom, illatozó kávét helyettesítő rossz minőségű, savanyú-avas cikória.) Ha tehát meg is indulna a tömeg, határozott úti cél nélkül hamar eltévednének a mellékutcák labirintusában.
Másodsorban: milyen tömegről beszélünk? Hisz amióta zuhanórepülésben az életminőségünk, az elégedetlenség hangjai megrekedtek a pusmogás, baráti fülbesúgás hangerejénél. Mert nő a félelem: ha még van állása valakinek, azért, nehogy elveszítse, ha meg már nincs, akkor a segélyt félti vagy a lehetőséget, hogy mégiscsak sikerül kenyérbe esnie. Harmadsorban: ha össze is gyűlne egy észrevehető tömeg, nem biztos, hogy az elnök megjegyzését cinizmusként „értékelnék”: esetleg megtapsolnák, milyen kedves, vicces ember. Helikopter! Ha ingyen osztanák, esetleg megérné beállni érte éjszaka a sorba. De hol van annyi helikopterparkoló a tömbházak között?!
És mindenki alkalmazzon-e külön pilótát vagy lakótársulásonként egyet-egyet?! Á, csak gond volna ez az egész röpködés. De nem is nekünk ajánlotta a főnök a berregő masinát, hanem az arab üzletembereknek, akikről azt hiszi: fölös pénzüket a honi feneketlen zsákokba akarják önteni. Vagy esetleg titkosszolgálati jelentésekből megtudta, hogy nem pénzt, hanem teveszállítmányokat szánnak nekünk?! Mondván, hogy a teve szívós állat, s ha megbirkózik a sivataggal, talán a közútjaink sem okoznak majd gondot. Vagyis felejtsük el az egész elnöki ajánlatot, kisember ne üsse nagyok dolgába az orrát. És ne vágyjon helikopterre – érje be kaláccsal, ha már kenyérre sem telik!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!