2010. szeptember 09., 10:372010. szeptember 09., 10:37
A szekrény tetején, a kamrában, az ágy alatt így sorakoznak a különböző méretű és feliratú dobozok egy-két évig, idővel hozzászokik a szemünk, fel sem tűnik, hogy a hangfalat már rég kidobtuk, de a doboza még mindig ott van.
Aztán különböző tálakba még különbözőbb dolgok kerülnek: a gyújtó, ami már rég nem ég, de jól világít a lámpa a másik felén, a szívószál, ami már talán lyukas is valahol, de mi lesz, ha mégis hirtelen szükségünk lesz rá, a falból kikínlódott, elferdült szegek, amit már csak megszokásból nem dobunk el, gombok és kapcsok, melyből nincs két egyforma, és persze a cipőfűzők, melyek párja elszakadt már. S a felhalmozott dolgaink között mégsem találjuk meg soha azt a körömvágót, aminek a jobb sarka még éles, és szinte biztos, hogy nincs lila cérna a sok felvásárolt varrókészlet maradványai között.
És ha kidobod azt az izzadásgátlódat, amelyiket csak félig használtál el, mert vettél egy újat, biztos nagyon fogod keresni egy hónap múlva, mikor a másik már elfogyott, de éppen nincs pénzed újra. S mikor végül felismerjük a problémát, és úgy döntünk, lomtalanítás lesz, már annyi időt töltöttünk holmijaink között, hogy nagy részüktől képtelenek vagyunk megválni. Na ekkor valami újat kell beépíteni a hétköznapokba. Az én esetemben a sok mozdulatlan tárgy közé beültettem egy élő kis örökmozgót, egy hathetes izgága cicát. Dezső – mert nekem komoly kandúrom van – eleinte nehezen fogta fel, miért kell hat órát ülnie egy dobozban, miközben furcsán mozog a föld alatta, de rögtön megbékélt, mikor megpillantotta új birodalmát. Olyan gyors ütemben vette birtokba a helyet, hogy gazdája csak kapkodta a fejét, mikor a cica az ágy alól kijövet jókora pókhálót vonszolt a bajszán, tudatva, még mindig nem elég hosszú a seprű nyele.
Ez a hasznos állat pillanatok alatt megtalálja a rég elveszett fél fülbevalót, de ugyanilyen atomsebességgel lenyeli a másikat. Így egyre kevesebb holmit tartasz meg, hiszen annyi mindent kell elzárni az állat elől. Így előbb-utóbb a kukában landolnak a szegek s a cipőfűzők, az üres parfümös üvegek azzal a három harisnyával együtt, amivel a macska birkózott.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.