JEGYZET – Üdvözöljük, Józsi bácsi! Itt az állampapír-vásárlási lehetőség utolsó napja! Nehogy elkéssen „a történelmi pillanatról”!
2015. június 20., 10:072015. június 20., 10:07
Nem kell mást tennie, mint 1000 lejt a megfelelő közvetítő banknál az államnak kölcsönadnia, és aztán majd egy év múlva visszakapja a kamatot, ami olyan 20 lej. Két év múlva újabb 20 lejt kap vissza tőlünk, no meg az eredeti ezrest.
Égre-földre esküszünk, nincs semmiféle rejtett illeték az egészben! („A bankszámlával kapcsolatos illetékeken kívül” – gondolja Józsi bá’.) Hát nem szeretné, kedves Józsi bácsi, hogy a pénze „a legbombabiztosabban gyarapodjon, és ne vesszen el”? („Olyan biztos, minthogy ’47-ben a nagyszüleim pénzét nem váltották be a kommunisták, a 90-es években bagót sem érő lett a megtakarításom, az új lej meg tíz év alatt cirka háromötöd annyit ér a dollárhoz/frankhoz képest” – morfondíroz tovább Józsi bá’.)
Maga a galaktika leggerincesebb, élelmiszerár-csökkentő miniszterelnöke, a nép igaz barátja garantálja ezt, aki maga is befektet az állampapírba. („Sebaj, mindenki a maga kárán tanul a legtöbbet” – így Józsi bá’.) Mi, a román állam részéről szeretnénk az ön pénzét is kölcsönvenni, és ebből ezernyi kilométer autópálya, iskolák és üzemek satöbbi épülnek, megemelt fizetések és nyugdíjak lesznek! („Hiszem, ha látom” – tamáskodik magában Józsi bá’.)
Miért nincs Ön is a bankok társaságában, akik szintén bőségesen adnak kölcsön Romániának? („De hiszen a társuk vagyok! Mi fizetjük a kamatot a kormány által felvett kölcsönökre. Még az általam jegyzendő kölcsönre is” – kezd méltatlankodni Józsi bá’, azonban nem szól.) Országunk „legbecsületesebb” kormánya ajánlja fel Józsi bácsinak és mindenkinek ezt a talán soha vissza nem térő lehetőséget!
Adjon kölcsön az államnak, és maga is gazdagodjon meg! („Ezek szerint még sincs elég az államkasszában a honatyák luxusnyugdíjának kifizetésére…” – dörmögi magában Józsi bá’, ám nem mutatja ki.) Értse már meg végre, mi a javukat akarjuk!… – és itt lefulladt a szócsépléstől meggyötört állampapírügynök be nem álló beszélőkéje…
A történelmi hűség kedvéért feljegyeztük, hogy Józsi bá’ türelmes hallgatás után végre válaszolt: értem, hogy a javamat akarják. De azt ilyen kamatra nem adom.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!