Rostás Szabolcs

2019. február 25., 11:00

Jövőkép, erődemonstráció

Ahhoz képest, hogy jövőképformáló iránymutatások felsorakoztatásának szánták, az RMDSZ Kolozsvárt rendezett kongresszusán sokszor olyan érzése támadt a külső szemlélőnek, mint amikor egykori katonatársak közös élménybeszámolóját hallja.

Az alakulat több, elsősorban még a Markó Béla fémjelezte generációhoz tartozó politikusa húsz, sőt harminc évvel ezelőtti történésekkel (a marosvásárhelyi könyves-gyertyás tüntetés vagy a magyarfaló polgármester által fenyegetett kolozsvári Mátyás-szoborcsoport védelmében rendezett demonstráció) igyekeztek illusztrálni az erdélyi magyar jog- és érdekvédelem mibenlétét. Amikor a hangsúly nagyon is a védelemre, a közösség kevés meglévő jogainak a megőrzésére esett, és sokkal kevésbé jöhetett szóba a nemzeti kisebbségeket megillető jogok kiterjesztése, bővítése.

Nos harminc év elteltével igazán elérkezett a pillanat, amikor a (vár)védelmi munkát felválthatná az építkezés, amikor az erdélyi magyar közösség a gyarapodást, a szülőföldön való boldogulást elősegítő eszközök megteremtését tarthatná szem előtt. A jelek szerint belátta ezt az RMDSZ is, amely döntéshozó fórumán mutatta be az Erdély jövőjéről készített vitairatát, amelynek a teljes értékű erdélyi magyar társadalom megteremtése a megfogalmazott célja, mégpedig az erdélyiség és a versenyképesség jelszavával. Ha a következő időszakra meghirdetett közviták során valaki veszi majd a fáradságot, és átböngészi a több mint harminc-oldalas anyagot, igazából nem talál benne túl sok kivetnivalót, nemigen lehet ugyanis vitatkozni azzal, hogy 21. századi Erdély, versenyképes gazdaság, minőségi oktatás, bővített jogvédelem, társadalmi és szervezeti szolidaritás, átértékelt magyar–román párbeszéd megteremtésére van szükség. Ámde mivel minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, az első számú kérdés ebben az esetben is az, hogy mi mindent lehet majd gyakorlatba ültetni a mélyenszántó gondolatokat, örök érvényűként feltüntetett alapvetéseket és követendő ágazati stratégiákat felvázoló vitaanyagból.

És ezzel tulajdonképpen el is érkeztünk mondanivalónk lényegéhez. Jó lenne hinni abban, hogy az RMDSZ valóban komolyan gondolja a Jövő Erdélyben című vitairatban rögzítettek megvalósítását, nem pedig tematizálásnak, gumicsontnak szánja a közelgő európai parlamenti választásokat megelőző kampányra. Hiszen nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy a most papírra vetett víziók, iránymutatások és stratégiák némelyikét itt-ott már láttuk, olvastuk az idők folyamán, csak más-más mottóval bocsátották közvitára. Az pedig ennél is szembeszökőbb volt, hogy a szövetség egyértelműen erődemonstrációnak szánta kincses városi, sorrendben 14. kongresszusát, amelynek igazából semmi különösebb tétje nem volt az elnöki tisztséget egyedül megpályázó Kelemen Hunor újraválasztásán kívül. A megannyi „önvállonveregetés”, az elért eredményeket sorjázó termelési beszámoló (ahol az se baj, ha nem feltétlenül az RMDSZ-hez köthető a megvalósítás) és sikerpropaganda, no, és persze a hazai és külföldi partnerek, illetve politikai ellenfelek részéről érkező méltatás abban erősíti meg az alakulatot, hogy joggal érezheti nyeregben magát. Mindez az EP-választások előtt érthető is, hiszen a politikai küzdelemnek csak úgy lehet nekivágni, a tábort csak azáltal lehet felrázni, a híveket pedig lelkesíteni, ha felmutatjuk nekik, mennyire erősek vagyunk. Egy középtávú, sőt ennél is tovább, százéves távlatra előretekintő jövőkép megrajzolásához azonban az kell, hogy az ebben rejlő iránymutatások az idei, jövő évi választások után se merüljenek feledésbe.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
1 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Vélemény
Pataky István: Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási ...

Balogh Levente: Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb ...

Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...