Johannis kampányindítója

Ezért keményen berúgta a kampánymotort – ez a következtetés vonható le abból, hogy kiállt, és nyilvánosan lemondásra szólította fel Viorica Dăncilă miniszterelnököt, amiért az nem vett részt a jegybankról szóló, általa kezdeményezett egyeztetésen.

Felszólítása sikerességében minden bizonnyal még ő maga sem bízik, legalábbis nem feltételezzük, hogy komolyan gondolja: a vele ellentétes politikai oldalon álló kormánytöbbség alázatosan engedelmeskedik az államfői dörgedelemnek, és leváltja a miniszterelnököt, amennyiben az nem hajlandó magától lemondani. (Nem mintha amúgy a kormány kaotikus gazdasági és szociális intézkedései, az igazságügyi törvények állandó bolygatása miatt nem lenne indokolt a távozásuk, de a politika, a hatalomért való versengés nem erről szól.)

Hiszen igaz ugyan, hogy az államfőé az első számú tisztség Romániában, de az elnök mégsem közvetlen felettese a miniszterelnöknek és a kormánynak. Azok ugyanis elsősorban a parlamentnek tartoznak felelősséggel. Így egy ilyen felszólítás legfeljebb akkor lehet sikeres, ha az elnök és a kormány ugyanazon politikai oldalt képviseli.

Romániában azonban a lehető legtávolabb állunk attól, hogy ez így legyen, sőt Johannis már többször is az ellenzék első számú vezetőjének szerepét vállalta magára, annak ellenére, hogy tisztsége elvileg politikailag semleges magatartásra kötelezné. És így van ez most is: Johannis érzi, hogy nem szabad engednie, hogy a partvonalra szoruljon, hogy a kormányoldal tematizálja a közbeszédet, mint ahogy ez akkor történt, amikor szándékosan olyan területen, a külpolitika alakításában léptek fel kezdeményezően, amely alkotmányosan is államfői hatáskörbe tartozik.

Azzal, hogy a kormány egyrészt memorandumot fogadott el arról, hogy konzultációkat kíván kezdeményezni az izraeli román nagykövetség Jeruzsálembe való költöztetéséről, másrészt a miniszterelnök Liviu Dragnea képviselőházi elnökkel együtt az államfővel folytatott előzetes konzultáció nélkül látogatott Izraelbe, egyértelmű kihívást intéztek Johannis autoritásával szemben, és arra kényszerítették, hogy reagáljon.

Ennél most több történt: ellentámadásba lendült, és megpróbálja ő meghatározni a közbeszéd fő témáját. Még az sem elképzelhetetlen, hogy ezzel megpróbálja kikényszeríteni, hogy a kormánytöbbség felfüggessze őt tisztségéből, mert abban bízik, hogy az ezt követő népszavazáson a kormány gazdaság- és szociális politikája miatt elégedetlen polgárok többsége megerősítené őt a tisztségében. Ezzel pedig nőne a legitimitása, míg a kormányoldal súlyos presztízsveszteséget lenne kénytelen elszenvedni. Persze ezzel minden bizonnyal a kormányoldal is számol, ezért kérdéses, hogy belemegy-e ilyen hazárdjátékba.

Annyi bizonyos, hogy egyik fél sem akar engedni, ezért aztán felkészülhetünk arra, hogy mostantól jövő év végéig, az államfőválasztásokig folyamatos kampányidőszakban élünk majd.

korábban írtuk

Dăncilának esze ágában nincs lemondani – Tüntetők követelték a kormányfő távozását

Nem tervezem a lemondásomat – szögezte le Viorica Dăncilă miniszterelnök. Ezzel egy időben pénteken este néhány százan követelték a kormányfő távozását egy bukaresti tüntetésen.