HIRDETÉS

Makkay József

2018. november 20., 08:47

Jobbágyok esete a restitúcióval

Kilencvenes évekbeli történet jut eszembe a romániai restitúció magyar vonatkozású megtorpanásáról. Egy gazdakör két világháború közötti értékes ingatlanának kolozsvári visszaperelése kapcsán olyan román ügyvédet ajánlottak, aki „felsőbb körökben” is jártas. Bennfentes ismerősöm szerint ha ő nem biztat, akkor nagy valószínűséggel esélytelen a több évig elhúzódó per.

A jogász őszinte volt: kertelés nélkül elmondta, a román bíróknak tele van a hócipője azzal, hogy a magyarok mindent visszakövetelnek, amit olcsó román munkaerővel, jobbágymunkával, a románság kiszipolyozásával építettünk fel. Ügyünket nem akarta elutasítani, de legalább elmondta, hogy sok román bíró mit gondol a magyarságról és a magyarság jogköveteléseiről.

Azóta húsz év is eltelt, és a restitúció kapcsán gyakran eszembe jut jogász ismerősöm keresetlen véleménye a román jogi közgondolkodásról. Amit nemcsak a hazai bíróságokon osztanak, hanem neveltetése miatt a román társadalom jó része is így vélekedik.

Nemrég Gyulafehérváron találkoztam hasonló szöveggel a székesegyház szomszédságában egy népes román diákcsapatnak magyarázó történelemtanár szájából. „Eredeti” történelemszemlélete szerint a magyar templomot a „magyar megszállás” idején román jobbágyokkal építtették fel. Ami természetesen nem igaz, mert Szent László korában Gyulafehérváron még nem éltek románok – amúgy Erdélyben máshol sem –, de ha történetesen éltek volna, egy román történész szájából is nehezen értelmezhető, hogy miért megalázó az, ha korabeli román munkások is részt vettek egy magyar templom építésénél magyar, szász vagy más kőfaragók társaságában. Azt ugyanis nem gondolhatják komolyan, hogy a román munkásnak a magyar főúr feleannyi bért adott volna csak azért, mert ő román volt. Bármennyire is hihetetlen egy-egy román történész számára, a középkorban is volt munkaerőpiac, és az akkor is vonzóbb erdélyi megélhetés csalogatta ide – mai szóhasználattal élve – a „román vendégmunkásokat”, akik erdélyi megtelepedésük után nem akartak elmenekülni a „nagy rabszolgaság” elől. Földet műveltek, juhokat legeltettek, vagy éppen templomot építettek. Ahogyan ma is teszik, ha éppen kimennek Nyugat-Európába mezőgazdasági vagy ipari munkára.

Ha ilyen előzmények után vizsgáljuk az erdélyi magyarság jogköveteléseinek – beleértve a visszaszolgáltatásnak – a megtorpanását, akkor valamivel érthetőbb a folyamatos elutasítás, amivel a többségi társadalom az ország őshonos kisebbségeit kezeli. Ennek gyökerei mélyen beleivódnak a rólunk tanított történelmi hazugságokba, amelyek a rendszerváltás óta gyakorlatilag semmit nem változtak. Van ugyan néhány kiváló román történész – hogy csak a legismertebbet, Lucian Boiát említsem –, akik szakítani akarnak a román nemzeti öntudatot fertőző mítoszokkal, de őket a hivatalos történészgrémium nem engedi körön belül kerülni, ahol beleszólásuk lehetne a közoktatás történelmet érintő részébe. Azt ugyanis a Ioan-Aurel Pop-féle emberek dominálják. Az a történész, aki a Szekuritáté egykori munkatársaként nemcsak a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora lehet, hanem súlyosan magyarellenes magatartása ellenére (vagy emiatt) a Román Akadémia elnöki tisztségét is betölti. Ebből a magas tisztségéből fertőzi rég megbukott történelemszemléletével a román társadalmat.

Amíg ilyen emberek felelősek a román tömegek nevelésért, bármiféle magyar kezdeményezés áttörhetetlen falakba ütközik, hiszen tíz románból nyolcnak fogalma sincs a középkori Erdély korabeli viszonyairól, illetve a román–magyar együttélés sok évszázados történetéről. A valós történelem nem érdeke a mindenkori román hatalomnak. A centenárium évében végképp nem.
Kérdés, hogy kik és mikor tudják megváltoztatni a román nemzet fejlődésére is roppant káros közgondolkodást.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
1 HOZZÁSZÓLÁS
Rostás Szabolcs 2018. november 17., szombat

Bukaresti beintés

A romániai igazságügyi „reform” atyjának is nevezett Florin Iordache parlamenti megnyilvánulása mindennél jobban illusztrálja Bukarestnek az Európai Unió különböző intézményeitől érkező figyelmeztetésekhez való viszonyulását.

Páva Adorján 2018. november 15., csütörtök

Erdélyi pápalátogatás ima és diplomácia között

II. János Pál pápa csaknem 20 évvel ezelőtti romániai látogatása alkalmával azzal vigasztalták a római katolikus hívek hoppon maradt százezreit, hogy a történelmi jelentőségű bukaresti vizit egyfajta előkészítése a szentatya erdélyi útjának. 

HIRDETÉS
Pataky István 2018. november 14., szerda

Motiválás Brüsszelből

Boldog, gondtalan ország lenne Románia, ha azok lennének a legnagyobb problémák, amelyeket az Európai Parlament buzgó mócsingjai pontokba szedve papírra vetettek, majd megszavaztak.

Kiss Judit 2018. november 13., kedd

Szemfényvesztők és magányosok

Járt már úgy a kedves olvasó, hogy marokkói, burundi, pakisztáni vagy más egzotikus ország hívószámáról csörgették meg? Egy ilyen telefonhívás természetesen bárkit kíváncsivá tehet: vajon ki kereshet külföldről, melyik régen nem látott ismerős?

HIRDETÉS
Balogh Levente 2018. november 13., kedd

Közelkép – Bohém rapszódia: zenés népmese egy legendás együttesről

Szent szörnyetegekről, pop- vagy rockikonokról nem a legkönnyebb életrajzi filmet forgatni, hiszen olyan figurákról van szó, akik már életükben legendává váltak.

2018. november 13., kedd

Alul vagy felül? – Péntek János nyelvészprofesszor gondolatai a magyar nyelv napján

"Mi, a magyar nyelvközösség tagjai, akik Romániában élünk, vajon hogyan rangsoroljuk, hová helyezzük saját nyelvünket? A román hatalmi fölénnyel a politikának kell foglalkoznia, nyelvi hűségünkkel saját magunknak" – Péntek János nyelvészprofesszor gondolatai a magyar nyelv napján.

HIRDETÉS
Makkay József 2018. november 13., kedd

Manfred Weber és Európa jövője

Nem vitás: Manfred Weber, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa és az Európai Parlament néppárti frakciójának vezetője – az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltjeként – a lehető legjobb választás az Európai Bizottság elnöki posztjára.

Balogh Levente 2018. november 09., péntek

Bántott hús

Mi Magyarország államformája? Rántott hús – hangzik a több évtizedes vicc, amely a Trianonban megcsonkított ország sajátos alakjára utal. Nincs tudomásunk arról, hogy emiatt bárki is megsértődött volna valaha, arról meg pláne, hogy egy parlamenti képviselő dörgedelmes bejegyzésben rohanjon ki ellene.

Pataky István 2018. november 08., csütörtök

Béremelés vagy elvándorlás?

Tavaly több mint százhúsz ezerrel, megközelítőleg egy Nagybánya méretű város lakosságával csökkent Románia népessége. Az ENSZ adatai szerint az ország 2007-es európai uniós csatlakozása óta 3,4 millió román állampolgár, a lakosság 17 százaléka hagyta el az országot.

Kiss Judit 2018. november 07., szerda

Egészségünk és a „hármas” mérce

A tisztánlátás érdekében alkalmazzunk csak nyugodtan kettős vagy „hármas” mércét, szemléljük lehetőleg több oldalról azt, ami a hazai egészségügyben folyik.

HIRDETÉS
Vélemény
Rostás Szabolcs: Bukaresti beintés

A romániai igazságügyi „reform” atyjának is nevezett Florin Iordache parlamenti megnyilvánulása ...

Páva Adorján: Erdélyi pápalátogatás ima és diplomácia között

II. János Pál pápa csaknem 20 évvel ezelőtti romániai látogatása alkalmával azzal vigasztalták ...

Pataky István: Motiválás Brüsszelből

Boldog, gondtalan ország lenne Románia, ha azok lennének a legnagyobb problémák, amelyeket az Európai Parlament ...

HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS