Balogh Levente

2017. december 07., 23:51

Jeruzsálem, a viszály fővárosa

A Közel-Kelet már eddig is állandó potenciális konfliktusforrás volt, ám Donald Trump amerikai elnök döntése révén, amellyel Washington a zsidó állam 1948-as kikiáltása után végre Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként, most még inkább az.

Izraelben az elmúlt években viszonylagos nyugalom uralkodott, Trump bejelentése viszont most felkorbácsolhatja az eddig lappangó indulatokat, miután a palesztinok mellett az arab, illetve a tágabb muzulmán világ sem hajlandó elfogadni Izrael szuverenitását a város fölött. Ebben pedig a nyugati országokban, illetve az ENSZ-ben is támogatókra találtak.

Trump mostani döntése ugyanakkor csupán részben meglepő, a kérdés csak az, hogy saját szavazói egy részének, illetve az izraelieknek, valamint a világ zsidóságának tett gesztuson túlmenően lehet-e valamilyen, a térség, illetve a világ szempontjából pozitív biztonságpolitikai hozadéka? Hogy a lépés bátor és előremutató vagy csak vakmerő?

Közismert, hogy Trump megválasztásában kulcsszerepet játszottak az úgynevezett evangéliumi keresztény közösségek, vagyis azok az egyes körök által fundamentalista kereszténynek nevezett neoprotestánsok, akik szinte szó szerint veszik a Bibliában megfogalmazott próféciákat, ezért Izraelt és benne Jeruzsálemet megkülönböztetett fontosságú helyszínnek tartják, mint az új, földi „paradicsom” megígért helyszínét a hívők számára. Ezért teljes mellszélességgel kiállnak Izrael mellett, és – mivel legalább 50 milliós közösséget alkotnak az Egyesült Államokban – komoly befolyással bírnak a mindenkori elnökválasztások kimenetelére, illetve a támogatásukkal megválasztott elnökök politikájára.

A közel-keleti térség eközben jelenleg egyre erősebb rivalizálás helyszíne a környező regionális hatalmak, elsősorban Szaúd-Arábia és Irán között. A helyzet igencsak bonyolult: miközben a vahabita Szaúd-Arábia némi – de csak nagyon kevés – túlzással maga a hivatalos, nemzetközileg is elismert keretek között megvalósult Iszlám Állam, amely egy családi-törzsi oligarchia irányítása alatt igyekszik befolyása alá vonni a térséget, és az olajpénzekből világszerte – így Európában is – támogatja az ultrakonzervatív muzulmán közösségeket.

Ugyanakkor az Egyesült Államok egyik legfontosabb térségbeli szövetségese. Ellenlábasa, Irán ugyanis amellett, hogy teokrácia, vagyis az iszlám fundamentalista értelmezése szerinti államszervezetet épített ki, nukleáris nagyhatalommá kíván válni, ezt pedig Washington, illetve az egész Nyugat – valamint Izrael, Szaúd-Arábia és Törökország sem – látná szívesen.

Hogy a nyugati hatalmak miért, ez érthető, senkinek sem hiányzik egy olyan, a jelenlegi nemzetközi rendet Allah és a Korán akaratával ellentétes képződménynek tekintő ország, amely ebbéli nézeteinek atomrakétákkal is nyomatékot képes adni. A muzulmán országok pedig azért fújnak rá, mert egyrészt ők szeretnének a térség „urai” lenni, másrészt pedig ehhez ideológiai töltetet is ad, hogy – a káoszba fulladt Irakon kívül – szinte mindenütt az iszlám szunnita ágát követő muzulmánok vannak többségben, míg Irán síita többségű.

Az elmúlt időszakban Washingtonnak sikerült egyre szorosabb szövetséget kötnie Szaúd-Arábiával Irán nukleáris törekvéseinek visszaszorítására. Közben az olajmonarchia uralkodó családjában végbe ment folyamatok – a família egy részének korrupcióra való hivatkozással történő félreállítása – azt a lehetőséget is felvillantotta, hogy folytatódik az eddigi, hiperkonzervatív, vallási berendezkedés fellazítása.

Jeruzsálem egyoldalú elismerése Izrael fővárosaként veszélybe sodorhatja az Irán elszigetelésére összekovácsolódóban levő szövetséget, hiszen az arab világban nemhogy Jeruzsálem izraeli fennhatósága nem elfogadott, de a többség – az egyiptomi–izraeli közeledés ellenére – még magát Izrael létét sem fogadja el. A légkör már csak azért is puskaporos, mert az Izrael létrejöttét lehetővé tevő ENSZ-határozat kétállami megoldást szögezett le, vagyis létre kellett volna jönnie az önálló Palesztinának is, ami az Izrael létrejötte óta tartó, időnként felizzó arabizraeli konfliktus miatt eddig nem valósult meg. Jeruzsálem keleti felét ráadásul Izrael az 1967-es hatnapos háborúban szállta meg, vagyis a nemzetközi közösség azt már eleve nem rendelte Izrael fennhatósága alá.

Ebben a helyzetben a muzulmán világ részéről nehezen várható, hogy elismerjék a palesztinok által megalázásként megélt washingtoni gesztust. És emiatt potenciálisan kirobbanó ellenségeskedésektől tartva ódzkodnak a mindig óvatoskodó, a konfliktusokat rendszerint kerülő nyugati kancelláriák is elismerni Izrael Jeruzsálem fölötti szuverenitását.

Ugyanakkor az is tény, hogy Izrael – a körkörös fenyegetettség miatti militarizált társadalom ellenére – még mindig a legdemokratikusabb és legstabilabb állam a térségben, a nyugati életforma és – jó értelemben vett – nyugati mentalitás képviselője a muzulmán tengerben. Amely ráadásul az iszlamista terrorizmus által egyre jobban fenyegetett Európa számára is fontos, jelentős tapasztalattal rendelkezik a fundamentalizmus elleni küzdelemben. Ezért Izrael megerősítése – vallási meggyőződéstől függetlenül – európai érdek is.

A kérdés csak az, hogy van-e valamilyen ütőkártya, életképes kompromisszumra vonatkozó, a térség biztonságpolitikai egyensúlyának szavatolására is képes stratégiát magában foglaló javaslat Trump kezében ahhoz, hogy Jeruzsálem Izrael fővárosaként való elismerését – mindamellett, hogy a palesztin állam létrejöttének szükségességét is elismeri – el tudja fogadtatni a környező muzulmán országokkal, hogy azok bevessék befolyásukat a háborgó palesztinok lecsillapítására. A térség – és a világ – érdeke az, hogy létezzen ilyen javaslat, és a szerdai bejelentés ne csupán az amerikai belpolitikában relevanciával bíró gesztus, az esedékes számla kifizetése legyen a leszállított szavazatokért.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
1 HOZZÁSZÓLÁS
Páva Adorján 2019. március 07., csütörtök

Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott vendégül a Tamási Áron Gimnázium. A találkozót a Hargita és a Dolj megyei tanfelügyelőség „hozta össze”, hogy a diákok testközelből ismerhessék meg egymás kultúráját.

Kiss Judit 2019. március 06., szerda

Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András „alteregójának”, Besenyő Pista bácsinak a „Mi hülyeség, mi nem az” című, emberi mivoltunk fonákságait görbe tükörben láttató eszmefuttatását.

Makkay József 2019. március 05., kedd

Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális világnézetű magyar értelmiségi teljes mellszélességgel az USR + PLUS listáját ajánlja bizonyosságként arra, hogy ennél jobb társaságot senki nem kínál.

Bálint Eszter 2019. március 04., hétfő

És a végén senki sem felel

Az év végéig elkészül 180 kilométer autópálya – mondta fel a leckét Răzvan Cuc újonnan kinevezett közlekedésügyi miniszter. Hisszük, ha látjuk – válaszolhatnánk, de valljuk be, az eddigi tapasztalataink alapján nemigen tudjuk elhinni.

Balogh Levente 2019. március 01., péntek

A Fogarasföldtől a Székelyföldig

Harminchárom Brassó, illetve Szeben megyei település a napokban bejelentette, hogy létre kívánják hozni a Fogarasföld mikrorégiót.

Pataky István 2019. február 28., csütörtök

Sóhivatalok Európája

Politikai szimpátia alapján lehet örülni, illetve keseregni azon, hogy Laura Codruța Kövesit, a DNA korábbi vezetőjét tartja a legalkalmasabbnak az európai főügyészi tisztségre az Európai Parlament (EP) belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottsága.

Kiss Judit 2019. február 27., szerda

Számszerűség, bizalmatlanság

Nem kevesen ódzkodnak attól a romániai lakosok közül, hogy rendszeresen járjanak orvoshoz, fogorvoshoz. Erről most újfent „van papírunk”.

Balogh Levente 2019. február 26., kedd

Szimbolikus politizálás

Abban nincs sok meglepő, ha olyan szervezetek állnak elő újabb és újabb magyarellenes megnyilvánulásokkal, amelyek illetékeseit éppen azért ejtőernyőzték Erdélybe, hogy folyamatosan mérgezzék a magyar–román viszonyt. 

Rostás Szabolcs 2019. február 25., hétfő

Jövőkép, erődemonstráció

Ahhoz képest, hogy jövőképformáló iránymutatások felsorakoztatásának szánták, az RMDSZ Kolozsvárt rendezett kongresszusán sokszor olyan érzése támadt a külső szemlélőnek, mint amikor egykori katonatársak közös élménybeszámolóját hallja.

Balogh Levente 2019. február 22., péntek

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon.

Vélemény
Páva Adorján: Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott ...

Kiss Judit: Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András ...

Makkay József: Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális ...

Hallgassa online rádióinkat