VEZÉRCIKK – Sokak szerint soha ennyi jelölt – számuk máris kitesz egy tucatot – nem tolongott még az államelnöki tisztségért folytatott küzdelemben Romániában, mint idén, ráadásul a megmérettetésig hátra van még bő három hónap.
2014. augusztus 07., 21:412014. augusztus 07., 21:41
Érdekes, hogy mennyi politikus érzi elhivatottnak és képesnek magát a legfőbb közjogi méltóság teendőinek ellátására, mint ahogy az is, hogy többségük nemigen vállal közösséget az évtizedes Băsescu-korszakkal, és másként látja az államfői poszt gyakorlását. Persze közülük csak nagyon kevesen hiszik meggyőződéssel, hogy képesek labdába rúgni ebben a politikai játszmában.
Sokan igyekeznek politikai ugródeszkának használni a megmérettetést, míg a Gheorghe Funarhoz, C. V. Tudorhoz vagy Monica Macoveihez hasonló jelöltek úgy érzik, itt az alkalom, hogy politikai karrierjük alkonyán még egyszer hallassák a hangjukat.
Ha már néven neveztük őket, sokatmondó, hogy a román demokrata pártból udvariasan kitessékelt volt igazságügy-miniszter a levitézlett nagyromániásokra rálicitálva pengeti a nacionalista húrokat, hirtelen aggódni kezdve a székelyföldi románság úgymond sanyarú sorsáért. Nem tudni, hogy Victor Ponta kampánynyitó „románkodása” vagy az örökzöld nemzetiségi-vallási kérdés rovására írjuk-e, de tény, hogy Romániában bármely, magas rangú választott tisztségre pályázó politikus csillapíthatatlan vágyat érez állást foglalni etnikai ügyekben.
Elég szomorú, ha a román politikusok úgy vélik: a választópolgárok többsége arra kíváncsi, mit gondolnak a magyarokról vagy németekről, és kevésbé érdekli az ország gazdasági állapotának javítását célzó elképzeléseik. De ha már a kampányokra ennyire jellemző az etnicizmus, hasznos is lehet, ha a többségi úthengerrel egyszerre több magyar államfőjelölt is szembefordul. Az RMDSZ már bejelentette, hogy elnökét küldi a csatába, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig a napokban dönti el, előrukkol-e önálló jelölttel.
A parlamenti választásokkal ellentétben a magyar-magyar konkurencia ezúttal nem okozhat károkat, így az erdélyi magyarok számára csak előnyös lehet, ha üzenetüket, igényüket, a többség-kisebbség viszonyával kapcsolatos elvárásaikat több szólamban is tolmácsolhatják Bukarest, a nyilvánosság felé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!