2011. január 25., 10:042011. január 25., 10:04
Tudom ezt autós ismerőseimtől, akik hosszasan panaszkodtak nem egy alkalommal arról, hogy például a törött szélvédőt nem fizette ki a biztosító, mert arra nem vonatkozik a biztosítás, ha a szomszéd „kölyke” kiveri az ablakot. De arra sem érvényes, ha ugyanaz a tróger szöggel karcolja az autóra: „utálom a kocsid színét”. S most itt állok tanácstalanul egy újabb biztosítás előtt, ami rám is érvényes, méghozzá a kötelező lakásbiztosítás előtt.
Tudom, hogy lekéstem már ama kedvezményt, amit a nálam hiszékenyebbek élvezhettek, és azt is tudom, hogy ha sokáig morfondírozom, még felárat is fizethetek a végén, mert manapság, ami nálunk kötelező, az alól nem igazán van kibúvó. Mégis, még mindig ott tartok, hogy állok és várok, hátha valakinek eszébe jutna, hogy a kötelezőben egy kicsit disztingváljanak. De miért is mondom ezt? Többek közt azért, mert ha valamire büszke vagyok a lakhelyemet illetően, nos, az többek között az, hogy bennünket itt, Gyergyóban nem igazán fenyeget semmilyen természeti katasztrófa. Ugyanis annyira magasan van a medence, hogy özönvízjellegű árvíznek kell lennie, hogy itt komoly károkat okozzon a lakásokban.
A medencét körülölelő hegyek pedig bástyaként védenek a kárt okozó szélviharoktól, tornádóktól, de ugyanezek a hegyek szelídítik enyhére a földrengéseket is. Tarthatnánk esetleg a tűztől, de közel száz éve annak, hogy olyan mértékű tűzesetet jegyeztek, amikor egy egész vagy fél utcasor a lángok martalékává vált. S akkor kérdem én, mégis mire fizessem, hol, mikor veszem hasznát annak a kötelező lakásbiztosításnak, amire előbb-utóbb szerződést kell kötnöm? Mert erősen tartok attól is, hogy ha netán a fennebb vázolt katasztrófák közül valamelyik mégis érintené Gyergyót, az ország többi része olyan siralmas helyzetben lenne, hogy a pénzeket oda és nem hozzánk irányítanák. Mi pedig nyugtázhatnánk, mint már annyi egyéb esetben: „járni jár, de nem jut...”
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.