2010. szeptember 21., 11:062010. szeptember 21., 11:06
Saját szememmel láttam a minap, hogy alig pár kilométerre a nyugati határtól, közel Európához, van olyan iskolaépület, amelyen ugyan hõszigetelt nyílászárók védik a gyerekeket a fagytól, ám a plafon közelebb van hozzájuk, mint a fal. Bármelyik pillanatban rájuk szakadhat egy deszka, gerenda, miegymás. Például egy gyerek zeneórán meglepõen hosszan tartja ki a magas C hangot, és taps vagy virágkoszorú helyett egy jókora deszkát kap a nyaka közé. Nem a legszebb ajándék. Az illemhelyek sem mindenütt az angol királyi család toalettetikettjének mintájára készültek.
Annak ellenére, hogy korábban a szaktárca kijelentette: csak abban az iskolában tanulhatnak gyerekek, ahol rendben vannak a belsõ vécék, több olyan falusi iskolai árnyékszék van az országban, ahol nem szívesen töltenék el tíz percet. Egyik-másik faluban az iskolakert végében áll néhány deszkatákolmány, és télvíz idején nem csodálkozom, ha lesz olyan gyerek, aki inkább becsinál, minthogy elmenjen odáig. Az udvaron szünetben a szomszéd lovával és teheneivel lehet szórakozni, kézmûves-foglalkozásként pedig építhetnek kerítést, mert az alapfelszereltségként még csak városon divat. Változásra nem sok remény van, mivel az ilyen jellegû kiadásokat szabdalja meg a leghamarabb a kormány bácsi. A tanárok is menekülnek, míg eddig a legjobb állás a tanügyi káderség volt, addig ma már a rikkancsposztokért is tömött sorokban állnak a jelentkezõk, ahelyett, hogy oktatni mennének.
A tervek szerint hamarosan újabb 60 százalékot vonnak le a falusi tanárok fizetésébõl, mivel a készülõ tanügyi törvény alapján majd nem kapják meg az eddigi járulékokat. Ahelyett, hogy keresnének, költeni fognak a munkahelyükre. Saját zsebbõl fizetik az utazást, költenek gyógyszerre, amely a mindennapos stressz és a folyamatos megfázás ellen védi majd õket. Egyik faluból a másikba sok helyen csak gyalog, nyakig érõ pocsolyában tehetik meg a távolságot, ám tanítani valakinek mindig kell, mert a felcseperedõ nemzedéknek alanyi joga van a tanuláshoz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok