Iohannis NATO-kalandja

És nincs ez másképp a wannabe NATO-főtitkár, Iohannis esetében sem.

Ami miatt kapta is az ívet rendesen a „progresszív” médiától: a G4Media portál például, amely annyira berúgta a magyarellenes információs háború rollerét, hogy egyszerűen képtelen leszállni róla – bár valószínűleg nem is akar –, arról delirált, hogy Iohannis „a Putyin NATO-n belüli trójai falovaként” számon tartott magyar kormányfővel kötött konjunkturális szövetséget.

Magyarország azzal, hogy jelezte: fenntartásai vannak Ruttéval szemben – aki azt a vállalhatatlan kijelentést tette korábban, hogy az országot térdre kell kényszeríteni – egyrészt a kampányban azt sugallta, hogy a kormány álláspontja nem megkerülhető a fontos nemzetközi döntések meghozatalában, másrészt elérte, hogy a NATO jelenlegi és immár jövendő főtitkára is beleegyezzen: magyar területet és magyar katonai eszközöket nem használhatnak fel egy esetleges ukrajnai NATO-misszióban.

Ennek a jelentősége nem eléggé túlbecsülhető, hiszen ha NATO-tagállamok katonái érkeznek az oroszokkal háborúban álló Ukrajnába – még ha csak kiképzőnek is –, akkor igencsak nagy az esélye annak, hogy valamilyen formában közvetlenül is érintetté válnak az összecsapásokban.

Ez esetben pedig

Egyben azáltal, hogy hangsúlyozta: a mi térségünknek is jogosult bizonyos vezető tisztségekre a katonai szövetségben vagy az EU-s fórumokon, ismét csak erősítette az esélyeit annak, hogy a szóban forgó tisztségek valamelyikét ne nyugati politikus kapja.

Szlovákia a légvédelmi képességeinek biztosításához kötötte Rutte támogatását, miután az előző kormány felelőtlenül Ukrajnának ajándékozta az ország összes vadászrepülőgépét, amire meg is kapta az ígéretet.

A jelentkezését ő maga is kampány- és érdekérvényesítési eszközként használta.

Egyrészt mert a nem túl acélos támogatottságú liberális pártnak jól jött, hogy azt az illúziót kelthette a kampányban: egykori elnöke és jelenlegi mentora annyira befolyásos, hogy egy ilyen fontos posztra is esélyes, másrészt hogy a bukaresti államfői palotában lehúzott – szó ami szó: mélyebb benyomást a magyarellenes uszítás államfői szintre emelésén túlmenően nem hagyó – tíz év után ne kelljen a kvietált államfők keserű kenyerét eszegetnie.

Eléggé fiatalnak tartja ugyanis még magát ahhoz, hogy valamilyen nemzetközi pozícióban folytassa karrierjét, és elnézve, hogy jelenleg kik töltik be a szóban forgó – uniós vagy egyéb – posztokat, meg kell mondanunk:

Azzal pedig, hogy mostanáig tartotta a frontot Ruttéval szemben, reményei szerint növelhette esélyeit egy ilyen tisztség elnyerésére. Ami elsősorban persze az ő egzisztenciális problémái – és egója – számára jelentene megoldást, de azért Románia presztízsét is emelheti valamennyire. Igaz, az látható, mennyire tartja egyenrangú félnek Bukarestet Washington NATO-ügyekben annak ellenére, hogy Románia igyekszik eminens tanulóként részt venni az Ukrajna támogatását célzó akcióban – lásd az Ukrajnának átadandó Patriot légvédelmi üteg esetét.

Azzal, hogy Budapest mostanáig – vagyis az EP-választások utánig, illetve addig, ameddig a román elnök a szövetségeseknek bejelentette a visszalépését – kitartott Iohannis mellett, növelhette az esélyeit, hogy az megcsípjen valamilyen, legalább közepesen jelentős pozíciót.

És azon túlmenően, hogy a mostani „közös kaland” talán további olyan ügyekben is könnyebbé teszi az együttműködést, amelyekben a két ország érdekei azonosak, és érvényesíteni kell őket, talán a közeledést is elősegíti. Erre mutathat esélyt a román Legfelsőbb Védelmi Tanács 2023-ra vonatkozó jelentése, amely nem kicsit meglepő módon pozitívan ír a Magyarország és Románia közötti viszonyról: „pozitív és jelentős eredményeket, konkrét és érdemi projektekre összpontosító megbeszéléseket” emleget a kétoldalú kapcsolatok apropóján.

Bár azért a közeledés nem lesz könnyű, hiszen a NATO-főtitkári tisztség kapcsán kialakult érdekközösség kezeléséből is látható: a magyar-román viszony folyamatos elmérgesítésében, a nem létező magyarveszély illúziójának fenntartásában érdekelt – mivel egzisztenciájukat az az elleni „küzdelemre” alapozó – körök megpróbálják kézzel-lábbal, ostoba magyarellenes rágalmak és álhírek terjesztésével megtorpedózni.