2011. január 07., 10:462011. január 07., 10:46
Mondom, majdnem olyan, mert a belső ellentmondás az első esetben mégiscsak súlyosabb tényt takar. Nevezetesen azt, hogy az ultraliberális politikai korrektség jegyében az Egyesült Államokban cenzúrázni kívánnak egy klasszikus művet, Mark Twain Huckleberry Finn című regényét.
Az új kiadás szerkesztője a nigger szót kívánja kiirtani a műből, a slave, azaz rabszolga szóval helyettesítve azt. Persze a nigger szó valóban csúnya kifejezés, és használatával sárba tiporják a feketék emberi méltóságát, csak hát azt Mark Twain az 1800-as évek második felében még nem tudhatta, hogy az ő korában még gyakran használt kifejezés egyszer még a fekete himlőnél vagy az éhezésnél is nagyobb közellenség lesz. Igaz, meggyőződésem, hogy ha tudta volna, akkor is leírja, hiszen a szó kicserélése tulajdonképpen történelemhamisítás, mivel mai szempontok alapján módosít egy közel százötven évvel ezelőtti állapotokat leíró krónikát. Hogy hozzánk közelebb álló példával illusztráljam, olyan ez, mintha az Egri csillagokban a törökökre alkalmazott különböző sértő kifejezéseket, mint például a kontyos, olyasmire cserélnénk ki, hogy komisz. Azért alapvetően szabadelvű emberként lenyűgöző konstatálni, hogy a politikai korrektség milyen kitűnő módszer a szólásszabadság korlátozására, hiszen minden olyan eseményt, tényt és fogalmat ki lehet általa irtani a közbeszédből, amely nem felel meg egy bizonyos kánonnak, még akkor is, ha ezzel álvalóságot teremtünk. Persze a kánonnak megfelelő szavak, képek használata szabad, sőt javallott. Ha például valamely lap röhejes módon úgy küzd az általa vizionált cenzúra ellen egy amúgy sok helyen javításra szoruló, de a higgadt párbeszédet ellehetetlenítő politikai hitviták homlokterébe került sajtótörvény ürügyén, hogy a hírhedt vörös kalapácsos ember hatalmas ábrájával a címoldalán jelenik meg, az rendben van, hiába vált az ábra az 1919-ben alattomos módon létrehozott, kommunista terrort bevezető bolsevik Tanácsköztársaság egyik jelképévé. Persze szó sincs arról, hogy a kalapácsos ember betiltását szorgalmaznám, sőt. Használja csak nyugodtan bárki, aki akarja, hogy ez is jelezze, kik azok, akik tömeggyilkos rendszerekkel szimpatizálnak. Persze csakis politikailag teljesen korrekt módon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok