Induljon nyaralni a hangya!

Nos, akik mégsem, azok kedvéért összegeznénk: a kesztyű öt lakója nyaralni megy, s míg a nagyobb ujjakban tanyát verő tehetősebbek – a cinke, a béka, a pocok és a szarvasbogár – megengedheti magának, hogy a hófödte hegyekbe, a napsütötte tengerre vagy a tópartra utazzon vonattal, repülőgéppel, addig a kisujjban szerény körülmények közt éldegélő öreg, rövidlátó hangyának mindössze az jut osztályrészéül, hogy Pomázra döcögjön szekérrel.

Eszünkbe juthat a mese egy friss hír hallatán, hiszen a romániaiaknak bizony-bizony több mint fele alighanem az öreg, rövidlátó hangyához hasonlít e tekintetben: a felmérések azt mutatják, a lakosság mintegy hatvan százaléka nem enged vagy nem engedhet meg magának még egy hétnapos nyaralást sem évente az otthonától távol. Mi több, Románia – mint sok más szempontból –, e tekintetben is sereghajtó az Európai Unióban.

Az itthoni viszonyokat ismerve nem is csodálkozunk túlságosan mindezen, ugyanakkor érdemes eltöprengeni, milyen magyarázattal szolgálnak a szakértők. Nyilván több oka is van annak, hogy a hazai lakosság jó része alig-alig nyaral – az egyik, hogy Romániában szinte hiányzik a középosztály, ami a fejlett nyugat-európai országokban a lakosság jó részét képezi. Országunk ilyen vonatkozásban is a szélsőségek hona: vagy nagyon keveset, vagy nagyon sokat keresnek az emberek, így főként a kiugróan jó anyagi körülményekkel rendelkezők engedhetnek meg maguknak igazi nyaralást, a többiek a mindennapi megélhetésért küzdenek szakadatlanul. (Zárójelben: La Fontaine klasszikus meséjében még elnyerte jutalmát az éjt nappallá téve szorgoskodó hangya, a munka romániai embere azonban mintha nem így járna…)

Hogy miért is hiányzik nálunk a középosztály és hogy a lakosság hatvan százalékának miért nem futja nyaralásra, egyéb „luxusokra”, azt boncolgassák a gazdasági szakértők. Az okok között viszont szerepel egy egészen kézzelfogható, magától értetődő, de számokkal, adatokkal nehezen alátámasztható tényező is, amin érdemes eltöprengeni – ehhez pedig nem kell gazdasági szakértőnek lenni.

A mentalitás kérdéséről van szó. Nem ritka ugyanis, hogy abból a rétegből, amely igenis megengedhetné magának a nyaralást, sokan azért nem mennek vakációzni, mert lazítás helyett látástól vakulásig dolgoznak. Holott józan paraszti ésszel is könnyen felmérhető, hogy a nyári kikapcsolódás, környezetváltozás semmivel sem pótolható: a lényege az, hogy új energiával töltse fel a mindennapi munka mókuskerekébe fizikailag és szellemileg is belefáradtakat. Nos, érdemes elgondolkodnunk egy-két dolgon gazdasági mutatóktól, büdzsétől függetlenül is. Ha mondjuk csak annyira futja a pénzünkből, hogy képletesen szólva eldöcögjünk Pomázra, mint az öreg, rövidlátó hangya, legalább azt tegyük meg. Nyáron legalább kicsit hagyjuk abba a munkát. Induljon nyaralni a hangya. Hiszen az éjt-nappallá tevő szorgoskodó csak a klasszikus mesében nyerte el jutalmát…