2010. szeptember 01., 10:102010. szeptember 01., 10:10
Nem is rossz elképzelés, majd a befektetők fizetik a rezsit, a bérleti díjból meg kielégítik a hangosbemondót, aki ekképp fogalmazza a közérdekű információt: „Kérem, vigyázzanak, a sajtpulttól öt perc múlva gyorsvonat indul a ruhásrészlegen át a fővárosba!” Aki nem figyel oda, annak elviheti a vonat a kolbászát, vagy a cipőjét. A háromféle utas, a szegény, a nagyon szegény és a nincstelen majd nagyon örül a kezdeményezésnek, és mindent meg fog tenni, hogy bejusson a váróterembe, ám attól félek, oda állami fizetésből nem lehet majd belépőt váltani. Az még kérdés, hogy a vonatok felőli peronon csak állóbüfék lesznek, vagy ki lehet majd ülni, és amíg iszogatjuk a söröket, kényelmünkről a vasparipa gondoskodik, hogy egyik lábunk itt, a másik amott legyen. Egy gond mégis van a dologgal, a nős férfiak biztosan nem utaznak majd vonattal, mert az amúgy nevetségesen drága jegy mellé még egy pár új topánkát és két nercbundát is ki kell sajtolniuk a költségvetésükből. Eggyel több ok arra, hogy az erősebbik nem böhöm nagy autót vásároljon, hiszen abban elfér minden, a vonatra pedig csak 50 kilóig pakolhatunk. Emellett autóval nem kell útba ejteni a bakter boltját, és azt a szerelők is aláírják, hiszen az utak megfelelő állapota miatt nekik is folyamatosan lesz munkájuk. Azt nem tudom, hogy a mostani, erősen illatos várótermekhez szokott közönség hogyan barátkozik meg a multiplex mozikkal, hiszen plázajelleg ide vagy oda, el kell majd töltenie azt a pár órányi késést, amely a Trianon előtti sínek teherbírása miatt keletkezik télen-nyáron. No, de sebaj, a subát bedobja a ruhatárba, és egy rákkoktélt szürcsölgetve megnézi a legújabb tengerentúli videoparádét, hiszen olyat a faluban még csak a polgármester fia láthat a HD-lavórral. Ez lesz a legszebb példája az állami és a civil szféra összefogásának, az állam adja a közönséget, a befektetők meg kiforgatják őket a vagyonukból. Itt lehet majd jó drágán venni nagyon haszontalan dolgokat, és ezeket egy lepukkant vagonban ellopatni az ebből élő alsóbb kasztokkal, akiktől egy másik vonaton, esetleg épp a visszaúton, majd meg lehet vásárolni fél áron.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok