VEZÉRCIKK – Imázsépítő gesztus – nagyjából így jellemezhető Klaus Johannis államfő kezdeményezése, amely során konzultációra és paktum aláírására szólította a pártokat arról, hogy Románia 2017-től a hazai össztermék (GDP) 2 százalékát költse védelmi kiadásokra.
2015. január 12., 20:032015. január 12., 20:03
Nem mintha a jelenlegi világpolitikai kontextusban nem lenne fontos a haderő fejlesztése – az ország közvetlen szomszédságában, Ukrajnában polgárháború zajlik, mivel éppen ebben a térségben feszülnek egymásnak a globális hegemóniáját megőrizni kívánó Egyesült Államok és a világhatalmi státusát visszaszerezni akaró Oroszország érdekei.
Emellett – még ha Romániában nincs is több milliós muzulmán közösség, így jóval kisebb az esélye a franciaországihoz hasonló, fundamentalisták által elkövetett merényleteknek – a terrortámadások elhárítása, az elrettentés is indokolja a védelmi kiadások növelését.
A mostani összpárti öszszeborulás és a paktum ugyanakkor alig több szimbolikus lépésnél, lévén, hogy a haderő fejlesztését szolgáló kiadások növelése alapvető NATO-követelmény, az ukrajnai események miatt pedig konkrét elvárásként is megfogalmazódott a NATO részéről a tavalyi walesi csúcstalálkozón, vagyis a mindenkori kormánynak kötelessége a jelenlegi, megközelítőleg egy százalékról a GDP két százalékára növelni a védelmi költségvetést – már amennyiben eleget kíván tenni szövetségesi vállalásainak.
Johannis kezdeményezése ennek nyomán tulajdonképpen kommunikációs trükk, amellyel mind a külföldi partnerek, mind a lakosság előtt jó pontokat szerezhet magának. A NATO – főleg pedig az általa első számú szövetségesként megnevezett Washington – nyugtázhatja, hogy állja a szavát, míg a románok felé ezzel a gesztussal bizonyítja, hogy igazi román hazafi.
A legutóbbi felmérések ugyanis azt mutatják, hogy az ország a hadseregben bízik a legjobban az intézmények közül. Éppen ezért kapott az alkalmon az összes párt: a védelmi kiadások növelésének támogatása olyan, a nemzeti elkötelezettséget bizonyító gesztus, amely tulajdonképpen semmibe sem kerül nekik. Az igazi kérdés most az, hogy nekünk mennyibe kerül majd. Vagyis hogy miként teremtik elő, honnan vonják el a haderőfejlesztéshez szükséges többletpénzt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!