HIRDETÉS
2019. február 19., kedd
Zsuzsanna
Zsuzsanna
A média (fel)izgatottsága nem véletlen, hiszen a titkosszolgálat nem kevesebbet állít a Csetnik Mozgalom nevű szerb félkatonai csoportot vezető Bratislav Zivkovicról, mint hogy titkos dokumentumokat akart megszerezni Romániában, ahol katonai objektumokat igyekezett feltérképezni.
Ez már elegendő adalék ahhoz, hogy az istenadta nép figyelmét elterelje az élelmiszer drágulásáról, a lej árfolyamának törlesztőrészlet-emelkedést maga után vonó zuhanásáról, a kormány adópolitikájának várhatóan kedvezőtlen hatásairól. Még úgy is, hogy a kémhistória körül számtalan kérdőjel éktelenkedik.
Például ugyan miért akar valaki fényképfelvételekkel megörökíteni romániai támaszpontokat, amikor egy kitartó internetes kutakodás alapján gyakorlatilag szinte bármelyik katonai alakulat helyszínét be lehet azonosítani? Arról nem beszélve, hogy vajon miért készít magáról szelfit romániai útjelző tábla tövében egy titkos kémtevékenységre készülő személy, aki aztán a felvételt közszemlére is teszi?
Megjegyezzük, túlságosan számunkra sem rokonszenves a pánszláv mozgalom mindenekfelettiségét fegyverrel hirdető, a kelet-ukrajnai konfliktusban is részt vevő szerb csetnik, ennek ellenére bennünket nem sikerült meggyőznie a SRI-nek arról, hogy eget rengető veszélyt jelent a román nemzetbiztonságra. Sokkal inkább azt tartjuk gyanúsnak, hogy a román hírszerzés rendszerint ilyenkor év végén szokott előállni különböző kém- és terroristatörténetekkel.
Ne feledjük, a főügyészség szervezett bűnözés és terrorizmus elleni főosztályával (DIICOT) karöltve a titkosszolgálat 2015 decemberében tartóztatta le a dzsihádista propagandával vádolt craiovai fiatalembert, akit nemrég jogerősen három év négy hónap szabadságvesztésre ítéltek, holott az oltyán diák a bíróság előtt azt vallotta: csak azért állította, hogy kész mártírhalált halni az Iszlám Állam oldalán, hogy felhívja magára elvált szülei figyelmét.
És ugyancsak 2015 végén robbant a székelyföldi terrorváddal kapcsolatos hírszerzési bomba: a SRI által tálalt „bizonyítékok” alapján az ügyészség merényletkísérlettel vádolta meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két székelyföldi vezetőjét, akit alapfokon amúgy már felmentettek a terrorizmus vádja alól.
Mi lehet az oka, hogy általában ilyenkor, év végén tűnnek fel a színen a Románia nemzetbiztonságára veszélyes spionok és terroristák? Erős a gyanúnk, hogy mindez a SRI önigazolásával és az intézmény pénzügyi érdekeivel áll összefüggésben. (Megannyi elmélet kelt lábra a rendszerváltás óta arról, hogy a Szekuritáté a marosvásárhelyi pogrom kiprovokálásával mentette át önmagát 1990-ben a demokratikus Romániába.)
Nem lehet véletlen ugyanis, hogy éppen ebben az időszakban készíti elő a kormány a jövő évi költségvetést, márpedig ilyenkor nagyon jól fog egy hírszerző szolgálat számára, ha külföldi kém fülön csípésével képes bizonygatni a törvényhozó és a végrehajtó hatalom, no meg a közvélemény számára a létjogosultságát és a nemzetbiztonság szavatolása terén kifejtett pótolhatatlan tevékenységét. Amihez természetesen még akkor is nagyon sok pénz kell, ha a kémkedéssel és terrorizmussal hírbe hozottakra nehéz rábizonyítani a vádat.
Közép-Európában szegénynek számít, akinek gondot okoz a havi számlák kifizetése, bizonyos fogyasztási cikkek megvásárlása, vagy ismételten gondjai adódnak a munkahelykereséssel.
Hideg zuhanyként érte Romániát az Európai Bizottság igazságügyi országjelentése, amelyben egy rövid udvariassági kör után – miszerint akadnak előrelépések – kerek perec leszögezik: aggasztóak az igazságügyi rendszer függetlenségét érő „kihívások”.
Ha Kulcsár-Terza Józsefnek az volt a célja az egykori magyar országzászló Sepsiszentgyörgy központjában való felvonásával, hogy ismét felhívja a figyelmet arra: Romániában a hatóságok tűzzel-vassal akadályozzák, hogy az őshonos magyar közösség használhassa nemzeti jelképeit, akkor sikerrel járt.
A „fű alatti” politizálás taktikáját alkalmazta a kormány és az RMDSZ a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyében.
Borítékolható, hogy nem fog egyhamar megváltozni a házi feladatok rendszere, nem lesz könnyebb belátható időn belül az iskolatáska, és nem lesz több szabadideje délutánonként a diákoknak attól, hogy az oktatási minisztérium országos konzultációt indított az otthoni leckékről.
A román politika és az igazságszolgáltatás viszonyát talán mindennél jobban tükrözi a bukaresti főügyészség előtt éppen húsz évvel ezelőtt lezajlott, archív felvételeken máig fennmaradt jelenet.
Egyelőre nehéz lenne pontosan megmondani, hogy milyen következményekkel jár majd 2018-ban a kormány által a múlt héten egy sürgősségi kormányrendelet elfogadásával kirobbantott „fiskális forradalom”, de az elmúlt időszak történései azt súgják, nincs okunk hurráoptimizmusra.
Ez a dicstelen évforduló is elérkezett: száz év telt el azóta, hogy a Lenin vezette bolsevik szekta a julián naptár szerinti akkori orosz időszámítás szerint október végén – valójában már november 7-én – fegyveres puccsal magához ragadta a hatalmat Szentpétervárott.
Miközben a kisebbségellenes nyilvánulások felmérhetetlen károkat okoznak a magyar–román együttélést rendezni kívánó törekvéseknek, legalább annyira kiismerhetetlen a „hatótávolságuk” azoknak a felvilágosító sugaraknak, amelyek forrása a kölcsönös megértés és tisztelet.
Meredek kijelentést eresztett meg újfent Liviu Pop oktatási miniszter: a bársonyszéket laza mozdulattal képzeletbeli tanári katedra mögé tolta, pedagógusi szerepbe bújt, és „felülnézetből” hetes osztályzatúra taksálta az oktatási rendszert.
Közép-Európában szegénynek számít, akinek gondot okoz a havi számlák kifizetése, ...
Hideg zuhanyként érte Romániát az Európai Bizottság igazságügyi országjelentése, ...
Ha Kulcsár-Terza Józsefnek az volt a célja az egykori magyar országzászló Sepsiszentgyörgy központjában ...
