2011. február 24., 10:282011. február 24., 10:28
Az sem elhanyagolható szempont, hogy bevált a stratégia, mert ilyenkor egy pillanatra mindig elgondolkodom, tényleg értem-e, akarom-e érteni, milyen is akarok lenni valójában: konzervatív, családmegtartó, a fészekaljmeleget csattogó fogakkal őrző, pozsgás szalagos fánkot sütő, sok mindent nem értő, de elveihez sziklaszilárdan hű, „biztospontanya” vagy a gyermek jellemét konstruktív, ugyanakkor parázs vitákban edző, a legújabb kütyükkel mindig naprakész, android telefont babráló, a közösségi oldalon percenként értelmező, szájfény helyett ajakduzzasztót használó, aki alternatív gondolataival és nem utolsósorban cuccaival nyűgözi le lánya vihogó barátnőit, mindezt azzal übereli, hogy olyan zenét hallgat, amit a kis kamaszok sem bírnak öt percnél tovább, ám annál trendibb.
Szóval ezen töprengek, amikor Zsófi rám szól, és ez a pillanatnyi meghökkenés elég arra, hogy behozhatatlanul megkéssek a replikával, és alulmaradjak. Majd Zsófi csivitel tovább, így soha nem tudom elmélyülten végiggondolni, mi legyen, bár lehet, hogy kényelemből hagyom nyitva a kérdést, halogatom a választást, hiszen amíg nem mondok á-t, akár még b is lehetek. Bár van egy sejtésem, de amíg nem nevezem meg, csak rebbenő mocorgásként fészkel bennem. De nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy halálra rémít az okostelefon, ami ugyan nem az enyém, ám benn van a házban, és minden előzmény nélkül megkérdezi, nyilvánosságra hozza-e a pontos koordinátáját a közösségi portálon. Bennem gyökeret ver az iszonyú gyanakvás, hogy ezt következőkor meg sem kérdezi. De az is árulkodóan utal a mégiscsak testhezállóbb szerepre, hogy a közösségi portálon meg véletlenül sem tetszikelek, mert egyszerűen nem akarom, hogy kikerüljek a kezdőlapra.
Ez ugyan nem tart viszsza attól, hogy aljas és orv módon kinevessek másokat, akik percenként megosztják a gondolataikat, majd szinte ugyanolyan gyakorisággal szigorúan szólnak, hogy senki ne törjön be az intim szférájukba a hülyeségével, aztán körlevelet küldenek, hogy ne küldjek nekik körlevelet. Meg aztán szalagos fánkot már tudok sütni…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok