2012. március 14., 09:162012. március 14., 09:16
Erről beszélnek a haverok, ugyanis a sörözőben, az asztalnál ahelyett, hogy egymás dolgát-baját tárgyalnánk meg, ezt nyomják a Facebookon, és nem telhet el úgy egy futó, kétperces utcai beszélgetés, hogy fel ne bukkanjon az épp vezető baromság. Átvillant az agyamon, hogy választási kampány lesz, jobban mondva már van, és talán ez szolgáltatja majd a muníciót. De hamar elhessegettem magamtól a gondolatot, mert eszembe jutott, hogy az emberek olyannyira ki vannak ábrándulva a politikából, hogy valószínűleg nem lesznek vevők az ilyesmire.
Kivéve, ha a politikust nem a köznapi értelemben vett politikai ügyben gyomrozzák, például legutóbb szegény Emil Bocot, akit egy sportcsarnok öltözőjében vettek videóra, amint épp nadrágot cserélt. Ez az üzenet hatott: az exminiszterelnöknek feneke is van! Ki gondolta volna?! A közelmúlt másik velős, sokakat megrázó témáját az időjárás szolgáltatta. Tél van, esik a hó. Rettenetes! Hamar-hamar gyűjtsük az élelmiszert, mentsük azokat, akik lusták a házuk elől elseperni a havat.
Az időjárás egyébként az egyik leghálásabb téma: ha télen hideg van, és hó, abból csinálnak hisztériát, ha viszont az átlagosnál több fokot mutat a hőmérő, akkor a globális felmelegedéssel riogat a média. Most épp olyan idő van kinn, ami az évszaknak tökéletesen megfelel, ennek ellenére szerintem azért nem forog e körül a közbeszéd, mert már küszöbön van az új gumicsont, amin rágódhat majd a hétköznapi tévénéző. Talán azzal lesz kapcsolatos, hogy a Nap süt az égen. Vagy hogy a Föld gömbölyű. Vagy hogy a víz nedves, és kétszer annyi benne a hidrogén, mint az oxigén. A lényeg az, hogy uralják a közbeszédet, minden bizonnyal azért, hogy ne engedjék az embereket egymásra és magukra figyelni.
Mert minden jel arra mutat, hogy meg akarják akadályozni, hogy mindenki zavartalanul, a saját belátására hagyatkozva tudja megítélni, hogy épp mi folyik körülötte. Gyakran töprengek azon, hogy mi is lenne, ha nem hergelnék-uszítanák-ijesztgetnék egyfolytában az embereket? Lehet, hogy rájönnének, hogy egyszerűen, tisztán, őszintén jobb élni, mint az őrületben, és soha többé nem engednék meg, hogy manipulációs eszközökkel megzavarják a nyugalmukat? Úgy hiszem, egy kísérletet megérne…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok