2010. június 18., 10:212010. június 18., 10:21
Eddig furcsamód a kevésbé látványos, inkább mérnöki pontossággal megtervezett németek játszottak a leglátványosabban, és a szintén nem a szépségre játszó angolok és észak-amerikaiak meccseltek kedvemre valón.
Való igaz, hogy az utóbbi világbajnokságokon az erőviszonyok egyre inkább kiegyenlítődtek. Ma már nehezen képzelhető el olyan eredmény, mint például az 1974-es világbajnokságon jegyzett Jugoszlávia–Zaire 9-0, vagy az 1982-es vébén a Magyarország–El Salvador csoportmeccsen született 10-1, hogy a focivébéknek csak a modernkori időszakát említsem. És dacára annak, hogy az ilyen nagy különbségek mára eltűntek, napnál világosabb, hogy bár a házigazda Dél-Afrika nemzeti tizenegye tette a dolgát becsülettel, azért sem játéktudásban, sem rutinban nem vehette fel a versenyt ellenfeleivel. És az is eléggé világosan látszott, hogy Ausztrália csapata – bár szintén becsülettel küzdött – egyelőre nem tartozik egyazon súlycsoportba a mostani vébé egyik legszebb meccsét játszó németekkel.
Hanem az igazán kellemes és üde színfoltot az úgynevezett kis csapatok szereplése jelenti. Japán Kamerun felett aratott győzelme feldobott, a piciny Szlovénia diadala annál inkább, de azt azért mégsem hittem volna, hogy az egyik legnagyobb esélyesnek kikiáltott Armadát, a büszke spanyol torreádorokat a svájci Milka térdre kényszeríti. Olyasmi volt ez, mint a Koreai NDK-nak a sztárokkal teletűzdelt olasz válogatott ellen aratott 1-0-s győzelme az 1966-os vébén, azzal a különbséggel, hogy az azzurriknak akkor szégyenszemre csomagolniuk kellett, és indulni hazafelé a feldühödött tifosik paradicsomesőjébe. Persze, Spanyolországnak bőven van még esélye a javításra, de ha Chile ellen megint folytatják a tehetetlen tili-tolit, Hispániában idén nem lesz örömünnep. S mert a nagyokkal és az erősekkel tartani amúgy sem nagy fegyvertény, és 1986 óta – a mindenkori szimpatikusokat, a hollandokat leszámítva – amúgy sincs más választásom, hát így drukkolok: Hopp Schwitz!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok