2012. május 15., 09:292012. május 15., 09:29
Ez már csak így volt: ha esőt jósolt, tudtuk, sütni fog a nap, ha meleget, elővettük a kabátot. Persze a legrosszabb az egészben az volt, hogy még a tévedésekben sem volt következetes, hiszen előfordult, hogy éppen az jött be, amit előre jelzett, persze főleg akkor, amikor pont az ellenkezőjére voltunk felkészülve. Nem szeretem azt hinni, hogy a világ sokat romlik az utóbbi időben, így abban is kételkedem, hogy nagyanyáink idején nem voltak megjósolhatatlan, szeszélyes időjárás-változások.
Meg sem lepődöm, ha ujjatlan blúzban indulok el a színházba este nyolcra, hiszen kánikula van, s mire fél tíz után kijövök, felférne egy pulóver, másnap reggel meg mintha megjött volna az október. Persze ezt a mostani lehűlést még a „hazudós” bácsik is megjósolták – legalábbis egy nappal későbbre. Vasárnapra kellett volna a frontnak Magyarországra érkeznie, hétfőre meg hozzánk, Biharba. Ezzel az információval felvértezve gyakoroltam gyerekkori álomszakmámat a szüleim előtt, valamikor a múlt héten, amikor anyám kétségek között latolgatta, érdemes-e a barátaikkal a hegyekbe kirándulni hétvégén, vagy sem.
Én az elhivatott tévés időjós magabiztosságával nyugtattam meg mindkettejüket, mondván, ha vasárnap este hazajönnek, még biztosan megússzák a lehűlést, menjenek csak bizalommal. Jó vagyok én ebben: kiszámolom, épp mikor hol tart a front, s onnan, mint a 14-es busz, hány óra alatt ér Váradra, s még azon túl, a bihari hegyekbe. Egyet felejtettem csak el: az időjárást nem az időjósok, még csak nem is a meteorológusok vagy a matematika határozza meg, egyszerűen csak a szél, azt pedig egyelőre senkinek nem sikerült megzaboláznia. Így esett, hogy a hideg már szombat estére megérkezett, s az a tény, hogy végül anyuék mégsem utaztak el hétvégére, a legkevésbé rajtam múlt.
Nem tehettem mást: lenyeltem a békát, s nyugtáztam magamban, hogy talán nem is tettem olyan rosszul, hogy nem lettem időjós. Na meg azt is, hogy a tévés időjárás bácsik és nénik nemcsak az átkosban tévedhettek, mi pedig jobban tesszük, ha reggel nem aszerint öltözünk fel, amit a tévében mondanak, hanem inkább kidugjuk a fejünket az ablakon, s a saját bőrünkön mérjük le a levegő hőmérsékletét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok