Hóesések, híradások

„Hó alatt Románia!”, „Négy óra alatt nyolc centi hó hullott!”, Szélsőséges, kegyetlen időjárásra számíthatunk” – ilyen és ehhez hasonló hangvételű hírek látnak napvilágot óráról órára, mintha egyfajta verseny lenne, hogy melyik hírforrás tudja rémületesebbnek, veszélyesebbnek feltüntetni azt, ami egyébként természetes.

Úgy tűnik, a városi lakosság, de nemcsak – annyira elszakadt immár a természettől és annak nyilvánvaló rezdüléseitől, hogy ahelyett, hogy a helyén kezelné a maguktól értetődő jelenségeket, mint borjú az új kapura, úgy csodálkozik rá a hetekig tartó januári hóesésre. És a virtuális világ digitális bennszülöttjei, a gyerekek mintha egyre ritkábban rohannának ki szánkóval a hóesésbe, ritkábban merészkednek ki a szabadba a lakásból, hiszen mindinkább a villódzó képernyők bűvöletének foglyai. Sok felnőtt pedig mint rendkívüli történést sürgősen, „real time” posztolja a meleg szobából a havazásról készült képeket a közösségi oldalakon, és várja, hogy mások is, minél többen hasonlóképpen rácsodálkozzanak, ámuljanak el: ni csak, esik a hó! Nem tesz másként a sajtó sem: óriási szenzációként tálalja minduntalan azt, hogy milyen hideg van, zúzmara hull, ónos eső, ködszitálásra lehet számítani, nyáron pedig azt, hogy épp kánikula van, hőségriadó, megolvad az aszfalt, és a többi. Célt is ér vele: valószínűleg megriad a természet nyilvánvaló történéseit egyre „távolabbról” észlelő, tévénéző, internetes híreket böngésző lakosság.

Az már más lapra, de persze ide tartozik, hogy a hatóságok nálunk felé soha nem eléggé felkészültek egy-egy kiadósabb télre, nagyobb mennyiségű hóra. A mostoha időjárás, a sózás miatt óriási gödrök keletkeznek a rossz minőségű utakon, megkeserítve az autósok életét, és ha sok háztartásban megszakad az áramszolgáltatás, csak késve tudják kiküszöbölni a problémát az illetékes hatóságok.

A minap a vészhelyzet esetén figyelmeztető, RO-ALERT elnevezésű rendszeren keresztül közölték a bukaresti lakossággal: ne hívják a sürgősségi hívószámot, ne terheljék a hatóságokat, ha éppen fákat tör ki, villanyvezetékeket szaggat le az ónos eső, mert csak az igazán súlyos, élet-halál komolyságú esetekben indokolt tárcsázni a 112-t. Hogy miért? Mert az illetékeseknek nincs arra elegendő potenciáljuk, hogy kiküszöböljenek a mostoha időjárás okozta minden gondot, a katasztrófavédelmi főfelügyelőség pedig „igyekszik mindenhová eljutni és segíteni, megoldja majd a problémát, mihelyt lehetséges”.

Nyilván ez nem jelenthet vigaszt azok számára, akik áram nélkül maradnak, vagy például akiknek a gépkocsijában, házában tetemes kárt tesz a hó miatt kitört fa. Azoknak valóban van okuk kétségbeesésre. És annak is lehet oka az elkeseredésre, aki belegondol: Romániában még mindig, örökösen, évről évre „váratlanul ér bennünket a tél”. Mindazonáltal a szélrózsa minden irányából ránk ömlő rémhírek zuhatagában, a természetest hovatovább egyre rendkívülibbnek minősítő olvasataink, a hóesést szenzációnak beállító Facebook-posztjaink világában érdemes józannak maradni. Hiszen január van. Ilyenkor természetes, hogy hull a hó.