Kiss Judit

2019. január 28., 09:22

Hóesések, híradások

Valljuk be, lehet abban némi túlzás, ahogy a 21. század első felének embere az időjárás éppen aktuális történéseire reagál. Ha csak felületes pillantást vetünk az internetről vagy a tévé képernyőjéről érkező hírekre, azt látjuk, hogy legtöbbször öles betűkkel, óriási felkiáltójelekkel, riogató, pánikkeltő hangnemben tálalják azt, ami ilyenkor, januárban – globális felmelegedés ide vagy oda – normálisnak tekinthető. Hiszen nem történik más, mint hogy hull a hó. És ha hull, belepi a várost, a fákat, az utakat, nehezíti a közlekedést – a ma embere azonban már nem találja ezt természetesnek.

„Hó alatt Románia!”, „Négy óra alatt nyolc centi hó hullott!”, Szélsőséges, kegyetlen időjárásra számíthatunk” – ilyen és ehhez hasonló hangvételű hírek látnak napvilágot óráról órára, mintha egyfajta verseny lenne, hogy melyik hírforrás tudja rémületesebbnek, veszélyesebbnek feltüntetni azt, ami egyébként természetes.

Úgy tűnik, a városi lakosság, de nemcsak – annyira elszakadt immár a természettől és annak nyilvánvaló rezdüléseitől, hogy ahelyett, hogy a helyén kezelné a maguktól értetődő jelenségeket, mint borjú az új kapura, úgy csodálkozik rá a hetekig tartó januári hóesésre. És a virtuális világ digitális bennszülöttjei, a gyerekek mintha egyre ritkábban rohannának ki szánkóval a hóesésbe, ritkábban merészkednek ki a szabadba a lakásból, hiszen mindinkább a villódzó képernyők bűvöletének foglyai. Sok felnőtt pedig mint rendkívüli történést sürgősen, „real time” posztolja a meleg szobából a havazásról készült képeket a közösségi oldalakon, és várja, hogy mások is, minél többen hasonlóképpen rácsodálkozzanak, ámuljanak el: ni csak, esik a hó! Nem tesz másként a sajtó sem: óriási szenzációként tálalja minduntalan azt, hogy milyen hideg van, zúzmara hull, ónos eső, ködszitálásra lehet számítani, nyáron pedig azt, hogy épp kánikula van, hőségriadó, megolvad az aszfalt, és a többi. Célt is ér vele: valószínűleg megriad a természet nyilvánvaló történéseit egyre „távolabbról” észlelő, tévénéző, internetes híreket böngésző lakosság.

Az már más lapra, de persze ide tartozik, hogy a hatóságok nálunk felé soha nem eléggé felkészültek egy-egy kiadósabb télre, nagyobb mennyiségű hóra. A mostoha időjárás, a sózás miatt óriási gödrök keletkeznek a rossz minőségű utakon, megkeserítve az autósok életét, és ha sok háztartásban megszakad az áramszolgáltatás, csak késve tudják kiküszöbölni a problémát az illetékes hatóságok.

A minap a vészhelyzet esetén figyelmeztető, RO-ALERT elnevezésű rendszeren keresztül közölték a bukaresti lakossággal: ne hívják a sürgősségi hívószámot, ne terheljék a hatóságokat, ha éppen fákat tör ki, villanyvezetékeket szaggat le az ónos eső, mert csak az igazán súlyos, élet-halál komolyságú esetekben indokolt tárcsázni a 112-t. Hogy miért? Mert az illetékeseknek nincs arra elegendő potenciáljuk, hogy kiküszöböljenek a mostoha időjárás okozta minden gondot, a katasztrófavédelmi főfelügyelőség pedig „igyekszik mindenhová eljutni és segíteni, megoldja majd a problémát, mihelyt lehetséges”.

Nyilván ez nem jelenthet vigaszt azok számára, akik áram nélkül maradnak, vagy például akiknek a gépkocsijában, házában tetemes kárt tesz a hó miatt kitört fa. Azoknak valóban van okuk kétségbeesésre. És annak is lehet oka az elkeseredésre, aki belegondol: Romániában még mindig, örökösen, évről évre „váratlanul ér bennünket a tél”. Mindazonáltal a szélrózsa minden irányából ránk ömlő rémhírek zuhatagában, a természetest hovatovább egyre rendkívülibbnek minősítő olvasataink, a hóesést szenzációnak beállító Facebook-posztjaink világában érdemes józannak maradni. Hiszen január van. Ilyenkor természetes, hogy hull a hó.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. január 26., szombat

Magyar lépéskényszer

Ha választás, akkor összefogási ajánlat a két kisebbik erdélyi magyar párt valamelyikétől az RMDSZ-nek.

Pataky István 2019. január 22., kedd

A szolgálatok fogságában

Dacian Cioloș egy személyben testesíti meg az egész rendszerváltás utáni román politikát. Kolozsvári egyetemi hallgatóként kissé unalmasnak érezte a diák-életet, szervezkedésre, szerepvállalásra vágyott.

Bálint Eszter 2019. január 21., hétfő

Négyen méltányosan 2600 lejből?

Talán előbb a méltányos kifejezést kellett volna meghatározniuk az Életminőséget Tanulmányozó Intézet (ICCV) „szakembereinek”, amikor arra a következtetésre jutottak, hogy a méltányos élethez egy városon élő családnak elég havi 2600 lej, vidéken pedig 2100 lej is.

Balogh Levente 2019. január 18., péntek

Kaotikus kilépő

Szinte példátlan válságba került az Európai Unió és Nagy-Britannia, miután a brit parlament alsóháza nagy többséggel elutasította azt a megállapodás-tervezetet, amely a szigetország és az EU viszonyát szabályozta volna a brit kilépést követően.

Páva Adorján 2019. január 17., csütörtök

A pápa csíksomlyói „jelenése”

Nem vagyunk elesettek, ám nap mint nap rossz­akarók gáncsait, megaláztatásait nyögjük. Nem vagyunk szegények, de közösségi, egyházi javaink nagy részét ma is a sötét történelmi időkkel szakítani nem akaró világi hatalom bitorolja.

Kiss Judit 2019. január 16., szerda

Átjáró párhuzamos világok között

Véletlenül egészen közel esik időben egymáshoz a magyar és a román kultúra napja – előbbit tegnap ünnepelték Mihai Eminescu születésnapjához időzítve, utóbbit január 22-én, a Himnusz megírásának napjára emlékezve tartják magyar nyelvterületen.

Balogh Levente 2019. január 15., kedd

A jólétellenes román fórum

Az önpusztító ostobaság, az aljas, gyilkos rosszindulat és a frusztráció kóros elegyeként értékelhető az a panaszáradat, amelyet a Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok Civil Fóruma dobott be a nyilvánosságba.

Pataky István 2019. január 14., hétfő

Érti-e Orbánt Bukarest?

Egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve kizárólag negatív hangvételű beszámolók, vélemények, elemzések jelennek meg a román médiában Orbán Viktorról és általában Magyarország kormányáról.

Balogh Levente 2019. január 11., péntek

Az önpusztító kormány

A bukaresti kormányoldal az elmúlt két évben minden erejét megfeszítve, komoly áldozatok árán elérte, hogy támogatóinak száma kevesebb mint a felére csökkenjen – így értékelhető az IMAS közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése.

Pataky István 2019. január 10., csütörtök

Marosvásárhely esélye

Valaha komoly vetélkedés volt Erdély két – egymáshoz közel fekvő – kultúrközpontja, Kolozsvár és Marosvásárhely között. Az egykori kincses város mindig meglévő előnye mára utolérhetetlenné vált, szinte naponta közöl a sajtó újabb híreket, elemzéseket a kolozsvári sikerekről.

Vélemény
Balogh Levente: Magyar lépéskényszer

Ha választás, akkor összefogási ajánlat a két kisebbik erdélyi magyar párt valamelyikétől ...

Pataky István: A szolgálatok fogságában

Dacian Cioloș egy személyben testesíti meg az egész rendszerváltás utáni román politikát. Kolozsvári ...

Bálint Eszter: Négyen méltányosan 2600 lejből?

Talán előbb a méltányos kifejezést kellett volna meghatározniuk az Életminőséget Tanulmányozó ...

Hallgassa online rádióinkat