2010. december 15., 10:232010. december 15., 10:23
Azon gondolkodom, talán az emberiség nagy része minden évben úgy vág neki a hideg időszaknak, hogy idéntől beszüntetik a havazást, vagy legalább megváltozik a viselkedése: most rózsaszín lesz vagy meleg, esetleg nem fog csúszni. Pedig az első telet megért kismacska is tudja, hogyan kell egy ilyen halmazállapotú vízzel bánni, de mi, emberek ebben a nagy modernitásunkban minden évben meglepődünk: jé, mi ez? Ezt még nem vették ki az alkotmányból? Minek nekünk a hó?
A Mikulás repülő szánon érkezik, jégvirágot, hóembert és jégcsapokat már magunk is készíthetünk papírból, vagy megvehetjük a multiban, sőt még influenzát is magunk tudunk termelni. Legalábbis ha tömegijesztgetés céljából kell. Korcsolyapályáról pedig gondoskodik az önkormányzat.
Aztán felbátorodva a karácsonyi szabadságon elmegyünk a hegyekbe, mint tapasztalt turisták, újabb hírekkel szolgálva az információhajhászoknak eltűnt turistákról, a hegyekben ragadt ünneplőkről s olyan szilveszterezőkről, akiknek szervezetében a hideg végül legyőzi az alkoholt. Hazafelé többórás dugóba bámészkodunk ki az ablakon, olyan emberek társaságában, akik pont olyan munkabeosztás szerint élnek, mint mi.
Otthon eltesszük az erkélyre a sílécet, korcsolyát, szánkót jövőre, majd kivesszük a postaládából a cédulát, ami arról értesít, hogy megbüntettek, amiért a lakás előtti járdáról nem takarítottuk el a havat. Csodálkozva nézünk ki a negyedik emeleti ablakból, s ismét eldöntjük, nem jó lakóközösségben élünk.
Nagyjából ezen a ponton véget ér kapcsolatunk a téllel, a napi közlekedésen kívül bentről figyeljük az időjárás alakulását, miközben mindegyre mérgelődünk a fejleményeken: ismét egy fagyhalott, hármas koccanás az E60-on, ma is lesózták az utakat. Jövőre ugyanígy!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.