2010. június 24., 10:182010. június 24., 10:18
Írhatnék arról is, hány embert nyomorít az árvíz, de hát nekem emiatt csak a hangyák szaporodtak el a konyhai kagyló alatt. S ha már itt tartunk, panaszkodhatnék az időjárásra is, mert mégis hogy képzeli, így lehűlni, ennyit esni, s különben is, Medárd napján nem volt rossz idő, tehát nem tudom, honnan veszi a bátorságot szembeszállni az ősökkel.
Vagy siránkozzak az újabb adók ellen, amik népmesébe illenek, hiszen hol vannak, hol nem, de a vége mindig az, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak (az adófizetők). De írhatnék akár arról is, hogy megint több száz percet késnek a vonatok, négy-öt órákat vesztegelnek az állomáson, a változatosság kedvéért nem a hó miatt, ezúttal az eső mosta el a pályát, képen kapott egy mozdonyt egy vihar által kicsavart fa, s a Korona is délelőtt tizenegyre ért be Kolozsvárra éjjel kettő helyett. Vagy vesézzem ki az újabb szociológusi okoskodásokat, miszerint a média szórakoztatásra törekszik és elhanyagolja a tartalmat? Persze, így van, mert még ezt sem veszik, nemhogy a tartalmat.
És akkor vesszek össze magammal, hogy hol marad a média nevelő jellege? Hát ott, ahol lemarad a bevétel… mert az ember nem engedheti meg magának, hogy jókedvéből neveljen médián keresztül, s ha mégis, akkor úgyis kieszik a disznók a moslékból előbb-utóbb. Ha nem hiszik, kérdezzék Diaconescut. Itt azonban még nincs vége a sornak. Nem is beszéltem a bikfalvi terroristáról, aki történetesen egy medve, de nem házi. „A mi medvéink barnák, ennek nagyon sötét a szőre” – mondta a polgármester, és meg sem gondolta, hogy még egy ilyen mondat, és jön az Amnesty International jogvédő szervezet, s tanulmányt ír A sötét szőrű medvék diszkriminálása Bikfalván címmel.
S ha már ilyen szép listát hoztam össze, muszáj megemlítenem azt a tíz román rendőrt is, akit Semirék láttak vendégül Kölnben, és most esett le a tantusz, hogy miért hívják a sorozatot Cobra 11-nek. Nem sikerült eldöntenem, végül miről is írhatnék, inkább hagyom a francba az egészet, úgyis csak siránkoznék, azt szóban is tudok, barátaim majd eltűrik mondanivalómat a nyomdafesték helyett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok