VEZÉRCIKK – Nem könnyű eldönteni, hogy az önkormányzati választások kapcsán mikor okoztak nagyobb csalódást szavazótáboruknak a magyarországi baloldali pártok, merthogy a „választék” roppant széles.
2014. szeptember 29., 19:552014. szeptember 29., 19:55
2014. szeptember 29., 20:052014. szeptember 29., 20:05
Az idei országgyűlési és európai parlamenti megmérettetésen elszenvedett letaglózó vereség ellenére folyamatosan széthúzó, egymás lejáratásával foglalatoskodó alakulatok augusztus elején, hosszas civódás után bejelentették, hogy a nagypolitikában teljesen járatlan Falus Ferencet közösen indítják Budapest főpolgármesteri posztjáért.
A döntés már akkor a borítékolható kudarc kategóriájába tartozott, az azóta eltelt időszakban pedig bebizonyosodott, hogy a volt tisztifőorvos teljesen alkalmatlan a feladatra, gyakorlatilag az anyaország egyetlen nagyközségének elöljárói székét nem lenne képes elhódítani. Konkrét programja, elképzelése – azonkívül, hogy le akarja győzni az újrázásra készülő Tarlós Istvánt – azóta sincs, a nagyközönség számára mindössze két megnyilvánulása nyomán vált emlékezetessé, de azokban sincs köszönet.
Egy interjúban a lóhoz, „egy nagyon strapabíró, kedves, nagyon unalmas, tulajdonképpen nem okos állathoz” hasonlította magát, a világháló népe pedig hetek óta dől a röhögéstől azon a videón, amelyen a rövidnadrágban, pólóban, vastag frottírzokniban és házipapucsban ácsorgó Falusra zúdítanak egy vödör jeges vizet a világ minden táját meghódító, kihívásnak nevezett eszement mozgalom keretében.
De ez még semmi. Falus hétfőn, a helyhatósági választás előtt 12 nappal bejelentette visszalépését, a baloldali pártok egy része pedig Bokros Lajos támogatására szólította híveit.
Ide jutott tehát a magyar baloldal: képtelen csatasorba állítani Budapesten egy komolyan vehető, kompetens főpolgármester-jelöltet, ehelyett beáll a megszorító intézkedéseiről elhíresült volt pénzügyminiszter mögé, aki ráadásul ma is jobboldali politikusként határozza meg magát.
Ekkora hideg zuhany talán a rendszerváltás óta nem ért magyarországi szociáldemokrata szavazót, úgy tűnik, a magyar baloldal számára eljött a vég. Ilyen körülmények közepette a kormánypártok akkor is megnyernék az őszi önkormányzati választást, ha végigaludnák a kampányt.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!