Hiánycikkünk, a csend

Sajnos már megszokottnak tekinthető társadalmunkban, hogy az advent és a szeretet ünnepére való készülődés elsősorban nem az elcsendesedésről, a lényegi lelki tartalmakról, az egymásra való odafigyelésről szól, hanem sokkal inkább az anyagiakról. Ilyenformán sokszor elsősorban az számít, hogy a tárgyi ajándékok mennyibe kerülnek, ki mekkora összeget tud vagy akar a bevásárlásokra, karácsonyfára, ünnepi fogásokra, a szilveszteri dínomdánomra szánni.

Valahogy úgy tűnik, mintha az egymásra való odafigyelésünk főként anyagiakban lenne kifejezhető. Bár a felmérések szerint a nagyfokú infláció, a gazdasági nehézségek miatt a hazai lakosság jó része kénytelen visszafogottabban viszonyulni az ünnepi beszerzésekhez, azért úgy tűnik, az óévbúcsúztató nagy bulikról nem mondunk le. Hiába drágultak nagymértékben a szállások, az előrejelzések szerint sokkal többen töltik majd drága üdülőhelyeken a szilvesztert, mint tavaly.

Sokan próbálják advent idején hangoztatni, hogy a bennünket körülvevő általános zaj és harsogás közepette hiánycikké vált a csend. Ahogyan azt is, hogy az igazi ünneplés örömének nem föltétlenül a drága ajándék, a rohanó előkészület a feltétele és záloga, hogy lehet szerényebben – nem annyira az anyagiakra, hanem inkább az elcsendesedésre, a meghitt családi együttlétre összpontosítva – készülni a szeretet ünnepére. A józanság azt súgja, hogy nem föltétlenül az kellene számítson, hogy hosszú, gazdag menüsor kerüljön az asztalra, hiszen érdemes tudatosítanunk magunkban: karácsonykor vagy szilveszterkor sem eszünk sokkal többet, mint máskor.

Talán már közhelynek számít, hogy mekkora ellentmondás feszül karácsony és év vége közeledtével az emberekben az anyagiak kényszere és a lelkiekben történő ünneplés között. És bár szívünk mélyén sokszor elegünk van belőle, valahogy mégis úgy alakul, hogy a karácsony „elengedhetetlen” velejárója lesz a csillogás, a tumultus, a költekezés és túlköltekezés okozta öröm meg szorongás, a takarítással, ajándékvadászattal járó stressz, az elvárásoknak való megfelelés – vagyis mindaz, ami tulajdonképpen külsőség. Mindeközben pedig szép csendben elsikkad a lényeg. Szép csendben sikkad el – pontosan úgy, ahogyan tulajdonképpen jó lenne ünnepelni.