2011. január 26., 10:112011. január 26., 10:11
Felesleges ecsetelni, hogy milyen pozitív üzenete van az ilyesfajta kezdeményezésnek. Mert elképzelhető, hogy például a moldvai Csángóföldön, vagy Erdélynek, netán a Kárpátokon túli részeknek is olyan vidékein, ahol a magyarok mondhatni magukra hagyottan és az anyanyelvű kultúra, a magyar nyelvi közeg tekintetében a sanyarúbbnál is sanyarúbb körülmények között, vagy bárhol vegyes házasságokban élnek, mekkora a beolvadás, a lemondás veszélye és kísértése. És olykor milyen a számlálóbiztosok gonosz szándéka.
Elég akár szándékosan, akár tévedésből csak egy kicsit homályosan kérdezni, és összemosni a nemzetiségre vonatkozó kérdést például az állampolgársággal vagy az anyanyelvvel, máris torzulhat a valóság, s vele együtt természetesen a végeredmény.
De elég csak egy kicsit rájátszani holmi nemzeti tartásnak nevezett érzelmekre, hogy kiderüljön: a Székelyföldön sem magyar minden magyar, mert székelyek is lakják e tájat, ami egyfelől a bennünket nem szeretők szempontjából politikailag is kiaknázható két külön tál tészta, másfelől pedig a mi szemszögünkből tévedés, mert az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc alighanem végérvényesen tisztázta az egyazon magyar nemzetünkhöz való tartozást. Ezt kell tehát bebizonyítanunk: van itt magyar jövő, mert van helyben maradás, és van gyermekáldás. És azt kell bebizonyítanunk, hogy Herder Erdélyre vonatkozóan is tévedett.
Nem kell mást tennünk, csak annyit, hogy erősítsük a csüggedőt, a félelemben, magára hagyatottságban vagy vegyes házasságban élőt: ne félj bevallani, hogy magyar vagy. Egyszerűen és tényszerűen, hivalkodás, kivagyiság, melldöngetés nélkül. Csak. Az igazunknak megfelelően. Hogy amikor megszámláltatunk, ne találtassunk könnyűnek. És híjával sem.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.