2011. október 27., 09:482011. október 27., 09:48
Egy középcsoportos már tudja, hogy vannak nagy- és előkészítő csoportosok, és készül rá, hogy egyszer ő is az lesz. Így hát megkerülhetetlen, hogy megtudja, ő már nem lesz előkészítőcsoportos, hanem lesz helyette előkészítőiskolás. Mert megváltozott a fránya törvény, ami így lép be gorombán az ötévesek életébe, hogy időben megtapasztalják, a törvény nem játék. És Zsófi lesz az első előkészítőiskolás, mint ilyen úttörő, és ez milyen kalandos, érdekes meg vagány.
Zsófi kételkedik, mert ilyenkor mindig bekapcsol a valahányadik érzéke, meghallja, hogy anya nem mondja mindezt kellő nyomatékkal. És akkor magammal is próbálom elhitetni, hogy ez valójában milyen jó. Mert meglesz az átmenet, nem az óvoda kényeztetéséből ültetik be az iskolapadba, hanem lesz ideje megszokni az új környezetet. Mert az az elképzelés, hogy még az osztályterem is más lesz ezeknek az apróságoknak, az egyik felében óvodai elemekkel, a másik felében meg iskolás bútorzattal, és amilyen könnyedén sétál át a gyermek az osztály egyik sarkából a másikba, olyan könnyű lesz számára az átmenet a szabad játékból a tanulás negyvenöt percbe szorított rendszerességébe.
Háromszéken 177 osztálytermet fognak ilyen módon berendezni, mindegyik szoba olyan lesz, mint egy mesekuckó, pihe-puha párnák, színes játékok fogadják majd az első előkészítős nebulókat, és egyetlen tanító néni sem kel versenyre a másikkal, hogy csak azért is már a nulladik évben megtanítsa írni-olvasni a gondjára bízott apróságokat. Hogyha mindezt elhiszem, akkor Zsófival is el tudom hitetni, hogy jó lesz nekünk az előkészítő iskola. Mondjuk nyugodtabb lennék, ha már meglennének a tervezett álomtermek, vagy tudnám, hogy az oktatásban annyi a pénz, mint a pelyva. Azt sem bánnám, ha soha nem hallottam volna, hogy az elsősnek a tanév harmadik napján román verset kell megtanulnia, és naponta nyolc román szót kell lemásolnia a tábláról, úgy, hogy nem tud írni. És persze románul sem. És szeretném, ha soha nem láttam volna elsős gyereket, aki nemes egyszerűséggel elaludt a vacsora mellett. És a legújabb: a tanító néni hiányzott a tanévkezdéskor, majd következő nap feladta az ámuló elsősöknek házi feladatnak az ábécét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok