JEGYZET – Amióta az egyik hírtelevízió az aktuális román himnusz kezdősorát parafrazálva bedobta a „Térj haza, román!” jelszót, nekem mindig beugrik Dsida Jenő Csokonai sírjánál című versének utolsóelőtti sora: „hazahív a hűség”.
2014. december 03., 20:442014. december 03., 20:44
Logikusan az azonosság lehetne a folytonos asszociáció oka, holott mélységes ellentétről van szó. Dsida 1937-ben írja a verset, amikor a mostanihoz körülbelül hasonlóan zajos nemzetieskedés uralta a közbeszédet: a serdülőkorának vége felé járó nemzetállam büszkén dagadó keble úgy érezte, hogy pöffeszkedés ide vagy oda, annyit még ez a kebel sem bír tágulni, hogysem a születése előtti állapotokra minduntalan emlékeztető, más nyelvet beszélő emberek is megfelelő helyet kapnának benne.
Pedig az erős gyökerek jogán a szülőföld mindenkit egyformán illet meg, minél nehezebb, annál hősiesebb a hazavállalás. Csakhogy a mindennapi élet, a megélhetés elsősorban nem érzelmi-eszmei cselekvés. Ha itthon nincs lehetőség, máshol kell keresni: szólássá vált József Attila megfogalmazása, a „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk”.
Fölösleges a kitántorgott magyarázgatása, robbanótöltetét mindenki érzi. Nem úgy az épp távozásközelbe ért elnök: talán mert nem olvas magyar verseket, talán egyáltalán nem érdekli, mi is történik annak az országnak a lakóival, akik felett korlátlan úrnak hitte magát, de a tőle megszokott bunkósággal vetette oda egy-két éve, hogy menjen csak nyugodtan minden orvos, tanár és hasonló, költségvetést pusztító ahová akar, dolgozzon, amit épp talál, utóvégre ezért a szabad jövés-menésért harcoltunk. És még vihogott is hozzá egy jóízűt.
Az meg sem fordult a fejében, hogy a munkához való jogot alkotmányba foglalták. A mostani kormánynak sincs ilyesmivel gondja: azzal, hogy egymillió munkahely megteremtését ígérték, a maguk részéről le is tudták a tennivalót. Azt hitték, hogy a mindennapi falat eszébe sem jut annak, aki számára a nemzeti büszkeséget kukorékolják.
Tévedtek. Nem jött be, ahogy a kétszer másfél millió kitántorgott sem hajlandó hazajönni a semmire. Lobogtatásból, lejárt szavatosságú jelszavakból nem lehet megélni. Egyelőre úgy néz ki, hogy a megválasztott elnök jobban megértette ezt a sürgető szükségletet, és majd odahat, hogy annyi megszűnt munkahely után végre legyenek újak is. Mindenféle nemzeti cafrang nélkül, az itthon maradt és a hazajönni vágyó emberek számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!