2012. február 07., 08:362012. február 07., 08:36
Biztos, hogy több mint egy évtizede nem fordult elő, hogy egyes szakaszokon teljesen befagyott a város folyója, a Sebes-Körös. Főleg amiatt aggasztó ez a város apraja-nagyja számára, hogy a nyugati szakasz egy részén minden télen megpihen nálunk néhány hattyú, miközben melegebb éghajlat felé utazik. Tavaly hárman jöttek, egy pár és egy magányos példány, idén csak egy. A kecses, lenyűgöző méretű és szépségű madarak a váradiak szíve csücskei minden évben, s az idén a sok szeretet és aggódás erre az egyetlen hattyúra összpontosul. Vajon jut-e elég táplálékhoz? Nem zavarja-e a tavaly tél óta felépült új közúti híd zaja és forgalma? Legutóbb pedig: vajon nem fagyott-e bele a folyóba?
Bár viccnek is hangozhat az utóbbi költői kérdés, biztosíthatom a kedves olvasót, hogy egyáltalán nem az. Péntek reggel a csikorgó hidegben ugyanis mintegy két tucat váradi – főleg idősek – szobrozott a folyóparton, aggódó tekintettel figyelve a jégen gubbasztó hattyút meg a százszámra lékre gyűlő sirályokat, és sűrűn hívogatva a 112-t, miközben egymást biztatták: telefonálj te is, hátha akkor hamarabb jönnek! S mint a filmekben: hamarosan meg is érkeztek a piros kabátos tűzoltók. Mivel a jégre lépni embernek veszélyes, nem próbálták a nagy madarat kéretlenül „kimenteni”, mint ugyanaznap egy másik megye lánglovagjai az Argeş folyóból, inkább megdobták egy pár kaviccsal, hogy lássák: Várad aktuális kedvencének valóban nem került-e annyi sütnivalója az evolúció évmilliói során, hogy ne várja ki, amíg befagy körülötte a folyó.
A főszereplő ettől nem izgatta fel magát különösebben, viszont odébb kacsázott a jégen, bizonyítékát adva, hogy a futóműve még nem jegesedett el teljesen, és nem is fagyott bele a Körösbe. A lakosság aggodalma azonban nem csillapodott. Perceken belül színre kellett lépniük a helyi állatkert szakembereinek, akik tízféle tápláló magvat, reszelt zöldséget és vitaminkeverékeket szórtak a jégre a felhajtással nem sokat törődő hattyú számára, a helyzetből maximálisan profitáló sirályok legnagyobb örömére. A helyszínre érkező állatorvos aztán a helyi tévéadó kamerájának is elmondta: a hattyú mínusz 25 fokig vígan elvan a szabadban, és higgyük el, jobb neki itt, a természetes környezetében, mint az állatkertben, bármilyen hideg is van. Persze hogyne volna jó neki ennyi aggódó pótszülővel körülvéve!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.