Pedig nyilatkozatok szintjén az egészségügy is legalább olyan fontosnak mutatkozik: ha mondjuk minden alkalommal letettek volna egy téglát, amikor a kormány valamely tagja prioritásnak nevezte a regionális kórházak ügyét, kis túlzással már felépült volna a három – sőt újabban nyolc – tervezett intézmény közül legalább az egyik.

A PSD–ALDE-koalíció ugyanis legfrissebb kormányprogramjában – amit, ne feledjük, az RMDSZ ügyvezető elnöke sok copy-paste fejezetet és üres közhelyet tartalmazó fércmunkának nevezett – emelte a tétet, és már nyolc, egyenként 300 millió euróba kerülő regionális kórház építését ígéri, a kiszemelt helyszínekről azonban megfeledkeztek említést tenni. Mindezek ellenére a már hosszú évek óta napirenden levő regionáliskórház-ügy a gyakorlatban nem sokat haladt előre – legalábbis ami a román felet illeti, hiszen az EU vállalta a saját részét azzal, hogy 830 millió eurós finanszírozást biztosított az eredeti három, Kolozsvárra, Craiovára és Jászvásárra tervezett intézménynek. Mindeközben a román kormány és az érintett megyei önkormányzatok leginkább azzal vannak elfoglalva, hogy egymásra mutogassanak, és a másik felet okolják a csúszás miatt – nagy valószínűség szerint ugyanígy fognak eljárni akkor is, amikor a késlekedés miatt az ország elveszíti az uniós támogatást.

De megemlíthetjük a védőoltások kötelezővé tételének kérdését is, aminek vonatkozásában ugyancsak rendszeresen felszólalnak döntéshozóink – általában akkor, amikor a vakcina beadásának elmulasztása halálos áldozatot követel. Ilyenkor rendszerint határozott fellépést, sürgős intézkedéseket, szigorú szankciókat és mentalitásváltást emlegetnek, ám a gyakorlatban mégsem akaródzik még csak apró lépéseket sem tenni. A törvénytervezet – amely, mint a mesében, kötelezővé is tenné az immunizálást meg nem is – ugyanis már hat hónapja a parlament elé került, ebből az utóbbi négy hónapot a képviselőház egészségügyi bizottságában töltötte. Az illetékes honatyáknak pedig még mindig nincs fogalmuk arról, rábólintanak-e vagy sem a tervezetre, ennek oka állítólag az, hogy rengeteg módosító javaslat érkezett a dokumentumhoz.

Holott a kormány és a parlament számára sem idegen a szapora munkavégzés. Ha figyelmen kívül is hagyjuk a bő egy évvel ezelőtti epizódot, amikor „éjszaka, tolvajok" módjára született sürgősségi kormányrendelet a büntető törvénykönyv módosításáról, 2017 végén megtapasztalhattuk, hogy alig néhány hét leforgása alatt végrehajtotta a kormány az adóügyi forradalmat" – igaz, az életbe léptetett intézkedéseket azóta is toldozgatják-foldozgatják –, és a törvényhozás is igencsak hatékonyan működött, amikor az igazságügyi rendszer átszervezése került napirendre. Talán a polgárok számára ideálisabb lenne, ha a döntéshozók nem neveznék folyton prioritásnak az egészségügyi reformot, ehelyett csendben, az éj leple alatt cselekednének.