2010. február 15., 09:272010. február 15., 09:27
Anno a mi oldalunkon is voltak úgynevezett kiserdők, ám ezek nagy része a kommunista éra alatt füstté vált, a megmaradt gallyakat pedig az utóbbi két-három évben a falusiak fűtéspótléknak használták, mivel kevésnek bizonyult számukra az állami támogatás. Történt pedig nemrég, hogy az a pár nedves ág is elsírta utolsó dalát a paszulyleves alatt, amelyet még elő lehetett kaparni a hó alól. Akkor látta meg a kifinomult menedzseri képességekkel megáldott kisebbségi atyafi a határon átnyúló infrastruktúra hatalmas előnyeit.
Fű alatt így hát meg-megpakolja szekerét a szomszédos állam kincstárából, de még egyszer sem ért vele haza, mert útközben mindig akad vevő elég, aki azt a kis pálinkára valót hajlandó azonnal kipengetni érte. A fa melegít, de a szesz sokkal jobban felhevíti a testet-lelket a mai nagy hidegben, a kiscsalád meg otthon tegyen flakont a tűzre. Egyébként ez bevett szokás arrafelé. Itt ugyanis jól látható fejleményei vannak az uniós szabályozásnak. Az említett település három pontján szelektív hulladékgyűjtő konténereket helyeztek el, amelyeket a helybéliek szorgalmasan megtöltenek pillepalackokkal.
A téli időjárás beálltával azonban Kőmíves Kelemen-effektus uralkodik körülöttük. Amit ma beletesznek, holnapra eltűnik, és hiába jön ki a szemetesautó, üresen kell visszatérnie. Esténként zsákos emberek ingáznak a szemetesek és a falu szélén lakó kisebbség házai között, és fűtésre használják a palackokat, amelyeket azért kellene összegyűjteni, mert a környezetbe jutva fokozottan mérgezőek. A jól menő üzletnek egyelőre semmi sem szabhat gátat, hiszen a környéken járőröző határvadászok a gazdasági válság miatt jóval kevesebb üzemanyagot kapnak, és csak a faluvégi kocsmáig hajlandóak kivonulni, tovább már nem terjed a hatáskörük.
A lenyugvó napnak alkonyulatánál, a puszta felől érkező megrakott szekereket az önkormányzat sem piszkálja. Jobb nem firtatni a dolgot, mert a végén még határozatot kell hozni, és a mai kényszerszabadságos időszakban semmi értelme ugrálni, a semmittevésért is ugyanannyi fizetés jár, mint a munkával eltöltött időért. Az atyafiak pedig 2010-ben Schengenen túli fával szennyezik a román légteret, ám ez sokkal veszélytelenebb, mintha orosz gázt lopnának.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.