Balogh Levente

2018. november 20., 19:38

Határokon átívelő uszítás

Ha rövid az eszed, toldd meg egy kis magyarellenes uszítással – ha ránk bíznák, ezt javasolnánk az ellenzéki Népi Mozgalom Párt (PMP), illetve elnöke, Eugen Tomac „ars poeticájául”.

A politikus a hétvégén azzal próbálta felhívni magára és törpepártjára a figyelmet, hogy megvádolta a budapesti hatóságokat: eltiltották a magyarországi román közösség központjának számító Gyulán megrendezett centenáriumi témájú ünnepségről a román nemzetiségű magyarországi tanárokat.

Az már régóta nyilvánvaló, hogy a Traian Băsescu volt államfő, illetve hívei által összegründolt politikai alakulat egyéb, érdemi ötlet híján a magyargyűlöletet hivatalos doktrínaként művelő Nagy-Románia Párt nyomdokaiba kíván lépni. Ám Eugen Tomac most túl messzire ment. Az érintettek képviselői – az országos román kisebbségi önkormányzat vezetője, valamint a gyulai román gimnázium igazgatója – ugyanis lapunknak nyilatkozva határozottan cáfolták a bukaresti politikus vádjait.

Persze lehet azzal vádaskodni, hogy a magyarországi román illetékesek féltik a pozíciójukat, ezért nem erősítették meg a bukaresti politikus kijelentéseit. Csakhogy a saját, romániai magyar példánk alapján – annak az ódiumát is vállalva, hogy egyes olvasók túl naivnak neveznek – nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy ilyen súlyú ügyben az érintettek ne erősítenének meg ekkora horderejű vádakat.

Az közismert, hogy a magyar külügy néhány évvel ezelőtt megtiltotta a magyar diplomáciai képviseletek személyzetének a részvételt december elsején a román diplomáciai szervek által adott fogadásokon. Mindez ugyan nem feltétlenül a jószomszédi kapcsolatok bizonyítéka, de azért tegyük a szívünkre a kezünket: nem igazán nevezhető gusztusosnak az az elvárás, hogy az ártatlanul elítélt kivégzett családtagjai koccintsanak a hóhér születésnapján.

Egészen más a helyzet a magyarországi román közösség tagjaival. Persze az sem teljesen nevezhető korrektnek, hogy egy bukaresti intézet azzal a címmel szervez Magyarországon konferenciát, hogyan „szabadította fel” a román hadsereg Budapestet a bolsevikok alól – mert hát egy felszabadító hadsereg ismérvei közé az is hozzátartozik, hogy nem folytat rablóhadjáratot, nem fosztogat pofátlanul a „felszabadított” városban, és nem foglalja el az ország jelentős részét. Az azonban szíve joga a bukaresti kormánynak, hogy a magyarországi románok identitásának megőrzésében fontos szerepet játszó személyeket – többek között pedagógusokat – tüntessen ki. Elvégre Budapest is hasonló gyakorlatot folytat erdélyi magyar személyiségek vonatkozásában.

Jómagam történetesen éppen a múlt héten jártam Gyulán, ahol – annak ellenére, hogy a város lakosságának a 2011-es népszámlálás szerint mindössze 3,1 százaléka vallotta magát románnak – román gimnázium és román ortodox püspöki székhely működik. Bár a kétnyelvűségnek már csak a románok alacsony számaránya miatt sem találtuk sok jelét, számos vendéglő étlapja román nyelven is ajánlotta az ott kapható fogásokat, és ami fontosabb: az önkormányzat által üzemeltetett parkolóautomaták is magyar, illetve román nyelven tudatják a szükséges információkat. Erre persze mondható az, hogy a városba látogató román turisták miatt van így. De akkor mi a helyzet Nagyváradon, ahol a magyarok száma több mint kétszer akkora, mint az összes magyarországi románé, és a legtöbb turista Magyarországról érkezik, mégsem tartotta fontosnak az önkormányzat magyar feliratokkal ellátni az automatákat? Gyulai szállásadóm elmondta: a kisvárosban a török alóli felszabadulást követően három közösség – a magyar, a román és a német – élt viszonylagos békében, mindenki a saját templomában imádkozott, és a napi kapcsolatokban nem igazán volt tetten érhető konfliktus.

Bár ez a mai magyar–román államközi viszonyról nem mondható el, az erdélyi magyar közösség elleni jogfosztó lépések miatti feszültség ellenére a két ország kormánya közt most bizonyos ügyekben mintha közeledés lenne tapasztalható. Nagyon nem hiányzik, hogy a soviniszta uszítók miatt a helyzet normalizálásának még az esélye is lenullázódjék.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
1 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 17., péntek

Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, amelyre jobban tényleg nem is passzolhatna ez a jelző: az izraeli román nagykövetség elköltöztetésének ügye.

Makkay József 2019. május 16., csütörtök

A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni mindazt, amiről immár bő két hete beszél az erdélyi magyar közvélemény. A haditemetőjéről ismert település Erdély és Moldva határán ma már lakatlan végvárként áll a keleti végeken.

Kiss Judit 2019. május 15., szerda

Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén és mögött, abban igencsak könnyen eltévedhet az, aki tisztábban akar látni az okok, okozatok és megoldási lehetőségek labirintusában.

Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Vélemény
Balogh Levente: Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, ...

Makkay József: A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni ...

Kiss Judit: Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén ...

Legnézettebb