JEGYZET – A jó kereskedőnek, kínáljon bár cérnagombot, kisvasutat vagy bankbetétet, állítólag a vásárló elvárásai a legfontosabbak.
2014. október 19., 20:052014. október 19., 20:05
Egy időben voltak olyan üzleti feliratok, hogy a Mi urunk a vevő!, de üres szólam lévén, hamar lekerültek a falról. Ki ne szembesült volna azzal, hogy az eladó mérges rámordulásából megértse: nem tetszik neki a vevők ok nélküli zavargása?!
Hiába mondogatjuk lassan huszonöt éve a piacgazdaságot, hiába gyűrűzik be mindennapjainkba kevés előnye mellett az árakat illető sok-sok hátránya, az igazi piacgazdaságot jellemző vásárló- és ügyfélbarát szolgáltatás még ki tudja meddig várat magára.
A napokban két ékes példáját is megtapasztaltam annak, mennyire hanyagolható tényezők vagyunk mi, vevők a kereskedelemnek/szolgáltatásoknak a folyamatában. Nem sokkal a megnyitása után, egy csak hústermékeket árusító egységet ragasztottak az általunk leggyakrabban felkeresett üzletházhoz, és bár más cég volt, természetesen ugyanazzal az órarenddel működött, mint a csarnok. De bezárták, néhány hétig lázasnak tűnő ügyködés zajai hallatszottak ki a lehúzott redőny mögül, majd új üzlet nyílt.
Mint az előző cég, csak hústermékeket forgalmaznak, ám sokkal önérzetesebben: nem hagyják magukat irányítani vagy befolyásolni – őket nem érdekli a nagytestvér órarendje. Így aztán a nyitáskor érkező vásárlók hétköznap csakúgy, mint hétvégén vagy rostokolnak a húsüzlet előtt egy félórát, vagy máshol vásárolnak húsfélét.
Na, ki jár jól?! Szerintem sem ők, sem a vevők. Ahogy annak a banknak az ügyfelei sem, amit épp azért választottam, mert reméltem, hogy nem fertőződtek (még) meg a balkáni renyheség vírusával. Eddig nem is panaszkodhattam, nemrég viszont kaptam egy SMS-t, hogy megújították a kártyámat, menjek a központi egységükbe átvenni. Ott kiderült, hogy sehol semmi kártya, hiába mondtam, hogy előző nap üzentek miatta. A velem foglalkozó kis hölgy buzgón keresgélt, de a mellette ülő ifjonc kollégája rám mordult, hogy hívjam fel a központot, és érdeklődjem.
Én hívjam fel őket?! Ha nem küldték el, miért üzentek? Micsoda eljárás ez? A kis nő csitítgatott, mondván, hogy nem én vagyok az első pórul járt, ami természetesen nem nyugtatott meg. Az viszont igen, hogy a hónap végéig használhatom a kártyát, közben csak megérkezik az új is. Jó, addig majd élvezem, hogy a saját pénzemen vagyok szerencsétlen, hanyagolható tényező.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!