2011. február 01., 10:192011. február 01., 10:19
Viszont a művelethez paksamétányi igazoló akta kellett a régi lejárt igazolvány mellé. Vinnem kellett a születési anyakönyvi kivonatomat, ugyebár nem elég nyilvánvaló a puszta lét, bizonyítani kell azt egy irattal. Aztán mivel névcsere történt házasságkötés okán, fel kellett mutatnom a házassági anyakönyvi kivonatomat is, függetlenül attól, hogy közben elváltam, és lényegében a felújításra benyújtott személyiben már a születési nevemet viselem. S ha már házassági anyakönyvi kivonattal bizonyítottam, hogy valaha volt nekem más nevem is, mégis a „buletinben” a lánykori nevemen szerepelek, ezt a másodszori névcserét is igazolnom kellett egy újabb papírral. Magyarán, másolatot kellett adnom arról a bírósági határozatról, amelyben döntés született arról, hogy válás után használhatom a saját nevem. Aztán kellett még vinnem egy hétlejes nyugtát, ami az igazolvány ellenértéke, s még egy másikat négy lej bélyegilletékről, ami gyanítom, az ügyintézés fedezésére szolgál. Ja, és még nincs itt vége – még szerencse, hogy visszaolvastam, amit eddig írtam –, hiszen vinnem kellett a lakásszerződést is, ami bizonyítja, hogy valahol lakom is, nem a Békény-híd alját bérelem szállásul. Természetesen a nyugtákat leszámítva mindent eredetiben és másolatban is fel kellett mutatni amellett, hogy még helyben is ki kellett tölteni egy típuskérést, a fenti papírok/cédulák adatai alapján. Na most, mindezt azért, hogy néhány nap múltával a kezembe vehessek egy ugyanolyan, ugyanazokkal az adatokkal kitöltött személyi kártyát, ami csak abban különbözik az előzőtől, hogy a tíz évvel korosabb ábrázatomat nézegethetem rajta. Amúgy minden, de minden – név, személyi szám, apja neve, születési dátum, lakcím stb. – ugyanaz, mint a régin. Ehhez viszont kellett az a temérdek „cédula”, amit felsoroltam. Amúgy, az ilyen esetekre lenne egyszerűbb megoldás is, például ha csak arra kellene vinni „cédulát”, igazoló iratot, ami az előző, lejárt aktához képest változott. És ha elhinnék az illetékesek, hogy felnőtt ember felelősségének teljes tudatában, indokoltan tölti ki a változásra vonatkozó részeket a típusnyomtatványban. Ezzel még spórolnának is, ami gazdasági válságban igencsak hasznos lenne...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok