2010. július 05., 09:592010. július 05., 09:59
Ma gazdasági alapon megy a harc. Nem a meccs a lényeg, hanem a szünetekben orrba-szájba nyomatott sör és csipsz és lakáshitel reklámja. Kit érdekel, hányszor talált kapuba az argentin csatár, mikor most csupán 40 évre szóló hitellel lehet kiváltani a korábbi, 30 évre szólót. Azt viszont elfelejtik a pénzvadász reklámügynökök, hogy ha nem rúgják a labdát, a néző sem ül a doboz előtt. Kimegy és leereszti az időközben felgyűlt sört, hoz másikat a hűtőből, vagy épp kárörvendően átkiabál a szomszédnak, aki köztudottan a vesztésre álló csapatnak drukkol. Hitelt esze ágában sincsen igényelni, hiszen még azt a kölcsönt sem bírja visszafizetni a keresztapjának, amelyet a gyerekek bölcsőjére vett fel 20 éve. Azok a zsiványok, akik a határ mellett laknak, és egy százas szeggel is képesek befogni az m1-et, meg profitálnak a jó magyar kommentálásból, és szorgalmasan ürítik a román állami televízió amúgy is kongó zsírosbödönjét. Hát kérem, nincsen mit tenni, ebben az esetben ki kell küldeni a mínusz 25 százalékos bérből tartott közalkalmazottakat, és ki kell adni nekik az ukázt: minden bevethető eszközzel tereljék visszafelé a magyar tévé alattomosan támadó hullámait. Lesz majd, aki az öreganyja 20 literes nagylábasát tartja Nyugatnak, mások meg a kiszuperált ukrán urándúsító szerszámokat vetik be. Minden a fociról szól, és annak is kötelező néznie a meccset, aki sohasem értette, miért rohangászik 22 megvadult ember egy bőrdarabért 90 percen keresztül, közben pedig több millióan ordítanak egymásra habzó szájjal világszerte. A komoly reklámpénzek mellett a foci az etnikai összeugrasztásra is kiváló eszköz. Még akkor is lehet verekedni miatta a szomszéd falu eltérő ajkú lakosságával, ha a mi országaink közül egyik sem játszik délen. Nem jutottak ki, mert már évek, sőt évtizedek óta csak ballábasokat válogatnak be a nemzeti 11-be. A jobbakat eladják külföldi klubcsapatoknak, akik ha a hazát kell szolgálni, nem követik a robespierre-i példát. De nem is baj, majd megváltozik a kép, ha 50 év múlva Budapesten rendezik meg a vb-t.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok