2010. október 19., 09:542010. október 19., 09:54
A két állam viszonyában mindenképpen új lendületet adott, hogy az áprilisi anyaországi választások nyomán immár „odaát” is narancsosok (értsd: az Európai Néppártot erősítő Fidesz) irányítják a kormányrudat; Orbán Viktornak sokkal könnyebb megtalálnia a közös hangot az általa csak Tusványosról is jól ismert Traian Băsescuval, amit a magyar állampolgársági törvény körüli összhang is bizonyít. (E téren különleges örömünkre szolgál rossz történelmi emléknek betudni a román és magyar szocialisták bűnös berzenkedését.) Jól jött az államfői vizit a tekintetben is, hogy a két ország kormányának egyelőre még nem sikerült teljes mértékben „ráhangolódnia” egymásra, hiszen a tavaly a Boc-kormány megbuktatása miatt elmaradt közös kabinetülést már idén sem rendezik meg, és élünk a gyanúperrel, hogy a mostani halasztás oka is a bukaresti politikai bizonytalanságban keresendő. A hivatalát mindössze szűk három hónapja betöltő Schmitt Pál dicséretére válik, hogy elődjéhez hasonlóan kiáll az erdélyi magyarok autonómiakövetelése mellett, és ezt a kérdést nyíltan fel is vetette Băsescunak. Nem tudni, pusztán szemantikai különbségről van-e szó, ám mindenképpen pozitív fejleményként könyvelhetjük el, hogy Băsescu e témában immár közösségi önrendelkezést emlegetett, és már nem az etnikai, hanem a regionális autonómia gondolatát helytelenítette. (Bár ott tartanánk már, hogy a megnevezésen kellene dűlőre jutni!) Egyetérteni tudunk a magyar államfő ama gesztusával is, miszerint látogatása során nemcsak az RMDSZ, hanem a többi romániai politikai-közéleti szervezet vezetőinek véleményét is meghallgatja. Nem véletlen, hogy az RMDSZ és sajtója fanyalogva fogadta, hogy Schmitt nem kíván politikai hovatartozása alapján különbséget tenni (erdélyi) magyar és magyar között, ennek megfelelően Tőkés Lászlóval, Szász Jenővel és Izsák Balázzsal is tárgyal. Olyan természetes gesztus ez egy magyar államfő részéről, mint amikor a történelmi magyar egyházak valamennyi vezetőjének véleményére kíváncsi. Hiszen az elmúlt nyolc év balliberális gyakorlata éppen azt bizonyította: megkülönböztetéssel nem lehet összmagyar képviseletet mímelni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok