2011. november 02., 08:582011. november 02., 08:58
Mondhatni élettel telnek meg ilyenkor a temetők. Családok ugrándozó gyerekekkel, akik cseppet sem értik, hogy is van a dédi egyszerre az égben meg a föld alatt, gyászoló magányosok, akiket évről évre jobban nyomaszt a veszteség, gyógyulást kereső ittmaradtak próbálják széppé tenni, ami elkerülhetetlen.
Sötét árnyékba vonja a halottak napja az azt megelőző katolikus ünnepet, mindenszentek napját. Épp ma reggel mesélte egy plébános a televízió beszélgetőműsorában, hogy november elseje valójában győzelmi ünnep, ami megmutatja, hogy az életnek igenis van végcélja, van fény az alagút végén. Mindezeknek a tetejébe pedig néhány éve nálunk is kezdi megvetni a lábát a kelta–angolszász eredetű halloween, vagyis mindenszentek előestéje, amely éppúgy a halállal és a túlvilággal foglalkozik, mint a mi november másodikánk, csak éppen egy teljesen más, mondhatni könnyedebb, pogány megvilágításban.
Az „újdonság” persze soha nem tetszik mindenkinek. Halloweennek is megvannak a maga vehemens ellenzői, mert ugye minek kell nekünk már megint az amerikai import, ez is csak valami globalizációs szemét meg hasonló okosságok. Engem mindig a szocialista kurzusra emlékeztet az ilyen érvelés: ami Nyugatról jön, az nem jó, megvan nekünk a magunké, és kész. Pedig nem értelmetlen az utolsó őszi hónap kezdetén, a szüret végén megünnepelni, hogy egy korszak lezárult, és egy újabb, a hideg évszak kezdődik – töklámpás ide, cukorkagyűjtés oda ugyanis, mégiscsak épp erről szólna ez az ünnep, valahogy úgy, mint ahogyan a mi farsangunk pogány hagyományaival temetjük a telet mai napig.
A kelták úgy tartották, ez a nap se a meleg, se a hideg évszakba nem tartozik, valahogyan időn kívül van, s ilyenkor a túlvilági lények és a holt lelkek a földön, az élők között járnak. A félelmetes jelmezekbe való öltözés, amely az ártó szellemek elijesztését szolgálja, nálunk is éppúgy megtalálható az év más szakában, mint ahogyan a gyertyagyújtás is, hiszen tudjuk: halottak napján mi is azért világítunk, hogy a világba kiözönlő holt lelkek könnyebben hazataláljanak, majd vissza a sírjukba. Végül pedig: az ünnepek mindig a hétköznapokból szakítanak ki, ilyenkor szabadabbak lehetünk, és élethelyzettől függően könnyedebben vagy szomorúbban fordulhatunk kicsit befelé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok