2010. november 01., 09:482010. november 01., 09:48
Ehelyett manapság mindenhol arról hallani, buli van. Halloween-partira készülnek a fiatalok, dübörög a ház, jelmezes gyerekek rohangálnak fejetlenül. Már az iskolákban is ilyen összejöveteleket szerveznek, és sok helyütt elfelejtik megemlíteni, hogy ez alapvetően tengerentúli szokás. A gyerekek nagy része egyébként boszorkány, varázsló vagy tökfej kíván lenni, pedig azzá maszkabál nélkül is könnyen átváltozhat. A kereskedők jól megélnek ebből az új őrületből, hiszen a bevásárlóközpontok előre gyártott szendvicsei mellett ott sorakoznak a csúcsos sipkák és a töklámpások.
Lassan fejre fognak állni a hagyományos értékek, és az eddig izoláltnak tűnt falusi magányt is felforgatja a globalizáció tornádója. Ismerek olyan iskolát, ahol már hetek óta töklámpásbulira készülnek, és az épületet is ennek szellemében díszítik fel. Máshol töklámpás-szépségversenyt rendeznek, vagy olyan bulit tartanak, ahol szellemmé isszák magukat. Nem lennék meglepődve, ha ezt a trendet látva őseink lelkeinek megjönne a kedve visszajárni és ránk ijeszteni, miután meguntak rotációs kapaként forogni a sírjukban. Amerikában a szellemjárás estélyén gyerekek csöngetnek be a tévék előtt békésen szunyókáló bácsikákhoz, és „Csokit vagy csalok!” kiáltással terrorizálják őket. Nálunk ezek szerint mindennap Halloween-éj van, ugyanis a békésen sétálókat lépten-nyomon letámadják a koldusok, akik csokival és csoki nélkül is kicsalnak belőlük pár fityinget. A minap ki sem tudtam pakolni az egyik üzlet előtt, már tépték is ki a kezemből a bevásárlókocsit.
„Majd én visszaviszem!” – hangzik a földfelszíntől alig pár arasznyira. De a gyerek nem ám a klasszikus etikettből ismert, „segítsünk a trottyos öregnek”-szabály alapján cselekedett, hanem rendesen megkérte a szívesség árát. Emellett számtalan szellem járkál a kora esti szürkületben is, amelyektől könnyes szívbajt kaphatnak a sofőrök. A mellény nélküli biciklis csak egyik fajtája ennek a társaságnak. Hozzájuk társul az a csapat, amely fát szállít, ám csak a szembejövőknek van szerencséjük velük, mert a Rárónak a szemén kívül semmije sem világít. Azt gondolom, nem kell nekünk amerikai szellemünnep, hiszen itthon minden szinten szinte minden(ki) fogatlan, vicces szellem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok