HIRDETÉS
A bukaresti sajtós kollégák akkor azonnal készpénznek vették egy videóblogger állítását, miszerint azért nem szolgálták ki az áruházlánc székelyudvarhelyi falatozójában csórékolbásszal, mert román. Persze ha utánajárnak, és megpróbálják leellenőrizni a vádat, kiderül, hogy ordas hazugságról, előre megkomponált provokációról van szó. A román média többsége számára azonban az alaphír kritikátlan tálalása elég volt arra, hogy bizonyítottnak vélje a több évtizede nagyvárosi legendaként terjedő sztereotípiát, miszerint a Székelyföldön csak akkor szolgálják ki a vásárlót, ha magyarul beszél.
Mielőtt pálcát törnénk eme egyoldalú torzítás fölött, mi, magyar sajtómunkások valljuk be: számos esetben számunkra sem a szakmaiság, a körültekintés, az információk leellenőrzése az elsődleges. Mindezt nagyon sokszor sutba vágjuk a hírverseny, a gyorsaság, a kattintásvadászat kedvéért. Nagyon kevés kivételtől eltekintve a magyar média minden szakmai szűrő nélkül ország-világ elé tárta a kolozsvári magyar színész elbeszélését arról, hogy azért érte verbális és fizikai agresszió egy italboltban, mert az anyanyelvén beszélt.
Nem áll módunkban megkérdőjelezni az Imecs-Magdó Levente által elmondottakat, és hozzá hasonlóan mi is vérlázítónak tartjuk, hogy a 21. század Romániájában bárkit felelősségre vonjanak azért, mert az anyanyelvén társalog. Csakhogy mint kiderült, az október végi incidens nem pontosan úgy történt, ahogy azt a szenvedő alany a nyilvánosság elé tárta, ugyanakkor nem is az ominózus italkereskedés alkalmazottai voltak az agresszorok. Erre azonban csak azután derült fény, hogy a Krónika vette a fáradságot, és az újságíró-iskolákban oktatott alapszabályt tiszteletben tartva megszólaltatta a másik felet is.
Gondoljunk csak bele: többnapos magyarellenes hőzöngést és uszítást lehetett volna megelőzni, ha a miccses történet idején a román sajtó rögtön az audiatur et altera pars elvének tiszteletben tartásával kezdi. Ráadásul a mostani esetben rengeteg magyar felhasználó úgy vette össztűz alá a közösségi oldalakon a hírbe hozott italboltot, hogy a cég közben elhatárolódott a magyarveréstől. Körülbelül ugyanilyen forgatókönyv alapján hirdettek nemrég bojkottot román oldalról az áruházlánc és a magyar kőolajipari társaság ellen is.
Márpedig ha ugyanezzel a felületességgel, dilettantizmussal és slendriánsággal folytatjuk, akkor nemcsak az erdélyi magyar sajtó renoméja vész oda, hanem a román–magyar együttélést is mérgezzük, ahelyett, hogy hozzájárulnánk a normalizálásához. Másrészt régen rossz, ha úgy próbáljuk tematizálni a közbeszédet, hogy egy mondvacsinált teória („na nehogy már mentes legyen a szexuális zaklatásoktól az erdélyi magyar társadalom!”) kedvéért nekilátunk fabrikálni egy karaktergyilkosság-szagú történetet egy barátunk elmondása alapján, anélkül, hogy a szexuális zaklatónak beállított színészt megkérdeztük volna: tessék már mondani, mit szól ezekhez a vádakhoz.
Hát ha ez a színvonal, a mérce, a stílus, a követendő út, akkor itt maholnap bármi megtörténhet. Akármelyikünkkel.
Lehet-e érv az anyagiak hiánya a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ellen egy olyan városban, ahol elegendő magyar él ahhoz, hogy a rendszerváltás után immár több ízben is sikerült polgármesterré választani az RMDSZ jelöltjét?
A jelek szerint Gyurcsány Ferenc egykori szocialista miniszterelnök továbbra sem tudja feldolgozni, hogy a magyar társadalom többsége az elmúlt nyolc-tíz évben markánsan kinyilvánította: nem kér belőle és „nemzetboldogító" politikájából.
Ember legyen a talpán, aki követni tudja a Tudose-kormány adópolitikai agymenéseit. Mert terveknek igen nehéz nevezni az elmúlt hónapokban egyre-másra felmerülő ötleteket.
Túlnyomórészt kishitű, élcelődő szurkolói hozzászólások árasztották el a vezető internetes sportoldalakat, miután a Magyar Labdarúgó-szövetség megnevezte az új szövetségi kapitányt.
Sajnos nem először jött olyan hír, hogy kirándulás közben az egyik lelkes fiatal épp a sziklaszirt szélén akarta megörökíteni huncut fintorát, de a mókázó beállítás közben elfeledkezett magáról, lépett egyet hátra, és lezuhant.
A kocka most már végképp el van vetve Katalóniában, miután a barcelonai parlament kihirdette a tartomány függetlenségét.
Hogy gondoltak-e a minden valószínűség szerint bekövetkezendő böjtjére annak az intézkedésnek a lelkes megszavazásakor, miszerint minden helyhatóság saját kénye-kedve és feje szerint osztogatja beosztottjainak a fizetését, nem tudom.
Tizennyolc éves a Krónika. Bár jól nevelt ember nem szívesen ünnepelteti magát, a jelképes évfordulónak számító születésnap mindenképp megér egy misét.
Régi-új adópolitikai intézkedéseket jelentettek be a román kormány illetékesei, akik azzal a felkiáltással igyekeznek meggyőzni a lakosságot elképzeléseik fenntarthatóságáról, hogy jobban teszi, ha nekik hisz, nem pedig a számoknak.
Kolozsvári kilencedikesek az iskola falain kívül, egy klubban szerveznek gólyabált, ahol megrendezett kis „próbán” kell átesniük: a lányok a fiúk elé térdelve mímelnek orális szexet.
Lehet-e érv az anyagiak hiánya a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ellen egy olyan városban, ...
A jelek szerint Gyurcsány Ferenc egykori szocialista miniszterelnök továbbra sem tudja feldolgozni, hogy a magyar társadalom ...
Ember legyen a talpán, aki követni tudja a Tudose-kormány adópolitikai agymenéseit. Mert terveknek igen nehéz ...
