A bukaresti sajtós kollégák akkor azonnal készpénznek vették egy videóblogger állítását, miszerint azért nem szolgálták ki az áruházlánc székelyudvarhelyi falatozójában csórékolbásszal, mert román. Persze ha utánajárnak, és megpróbálják leellenőrizni a vádat, kiderül, hogy ordas hazugságról, előre megkomponált provokációról van szó. A román média többsége számára azonban az alaphír kritikátlan tálalása elég volt arra, hogy bizonyítottnak vélje a több évtizede nagyvárosi legendaként terjedő sztereotípiát, miszerint a Székelyföldön csak akkor szolgálják ki a vásárlót, ha magyarul beszél.

Mielőtt pálcát törnénk eme egyoldalú torzítás fölött, mi, magyar sajtómunkások valljuk be: számos esetben számunkra sem a szakmaiság, a körültekintés, az információk leellenőrzése az elsődleges. Mindezt nagyon sokszor sutba vágjuk a hírverseny, a gyorsaság, a kattintásvadászat kedvéért. Nagyon kevés kivételtől eltekintve a magyar média minden szakmai szűrő nélkül ország-világ elé tárta a kolozsvári magyar színész elbeszélését arról, hogy azért érte verbális és fizikai agresszió egy italboltban, mert az anyanyelvén beszélt.

Nem áll módunkban megkérdőjelezni az Imecs-Magdó Levente által elmondottakat, és hozzá hasonlóan mi is vérlázítónak tartjuk, hogy a 21. század Romániájában bárkit felelősségre vonjanak azért, mert az anyanyelvén társalog. Csakhogy mint kiderült, az október végi incidens nem pontosan úgy történt, ahogy azt a szenvedő alany a nyilvánosság elé tárta, ugyanakkor nem is az ominózus italkereskedés alkalmazottai voltak az agresszorok. Erre azonban csak azután derült fény, hogy a Krónika vette a fáradságot, és az újságíró-iskolákban oktatott alapszabályt tiszteletben tartva megszólaltatta a másik felet is.

Gondoljunk csak bele: többnapos magyarellenes hőzöngést és uszítást lehetett volna megelőzni, ha a miccses történet idején a román sajtó rögtön az audiatur et altera pars elvének tiszteletben tartásával kezdi. Ráadásul a mostani esetben rengeteg magyar felhasználó úgy vette össztűz alá a közösségi oldalakon a hírbe hozott italboltot, hogy a cég közben elhatárolódott a magyarveréstől. Körülbelül ugyanilyen forgatókönyv alapján hirdettek nemrég bojkottot román oldalról az áruházlánc és a magyar kőolajipari társaság ellen is.

Márpedig ha ugyanezzel a felületességgel, dilettantizmussal és slendriánsággal folytatjuk, akkor nemcsak az erdélyi magyar sajtó renoméja vész oda, hanem a román–magyar együttélést is mérgezzük, ahelyett, hogy hozzájárulnánk a normalizálásához. Másrészt régen rossz, ha úgy próbáljuk tematizálni a közbeszédet, hogy egy mondvacsinált teória („na nehogy már mentes legyen a szexuális zaklatásoktól az erdélyi magyar társadalom!”) kedvéért nekilátunk fabrikálni egy karaktergyilkosság-szagú történetet egy barátunk elmondása alapján, anélkül, hogy a szexuális zaklatónak beállított színészt megkérdeztük volna: tessék már mondani, mit szól ezekhez a vádakhoz.

Hát ha ez a színvonal, a mérce, a stílus, a követendő út, akkor itt maholnap bármi megtörténhet. Akármelyikünkkel.

korábban írtuk

Sajnálja a kolozsvári italkereskedés az Imecs-Magdó Leventével történteket

Sajnálatának adott hangot közösségi oldalán az a kolozsvári italbolt, ahol megszólították, majd bántalmazták Imecs-Magdó Levente színészt és barátait amiatt, hogy magyarul beszélt. A TopDrinks közölte, nem az alkalmazottjuk követte el az agressziót.

korábban írtuk

Rágalmazás vagy #MeToo? – bírálatok kereszttüzében a Transindex a Váta Lóránd színészt ért vád nyomán

Bírálatok kereszttüzébe került a Transindex.ro portál annak nyomán, hogy szexuális zaklatással vádolta meg Váta Lóránd kolozsvári színművészt. Sokan úgy vélik: az ügynek semmi köze a hivatkozott #MeToo kampányhoz, sokkal inkább sajtóetikai kérdéseket vet fel.