2010. május 04., 10:302010. május 04., 10:30
Másodszor pedig azért, mert aki nyíltan vállalja az ellenvéleményét, az nem biztos, hogy ellenünk van, hiszen az is lehet, hogy épp úgy a haladást próbálja szolgálni a más szemszögből megfogalmazott véleményével, mint mi. És nem utolsósorban azért, mert eleve kizárja a semlegeseket, azokat, akik inkább csendes szemlélői kívánnak lenni az eseményeknek, semmint pro vagy kontra részt vállalni belőle. Mondjuk a semlegesség státusa meglehetősen ingoványos talaj – tapasztalom ezt nap mint nap a semlegesség mezsgyéjén táncoló tollforgató kisiparosként.
De mindenképp kárpótol a végeredmény, miszerint senki nem mondhatja rólunk, hogy bárkinek is a „csicskása”, „lakája” lennénk. Mondom, így van ez általában, kivéve, ha az érintett egyén – mondjuk egy cikk „főszereplője” – nem ama végletekben gondolkodó, a dolgokat csak fekete-fehérben elképzelni képes fajtából való, mint amilyet vázoltam az írás elején. Mert ha ama „aki nincs velünk, az ellenünk” fajtából való, akkor minden módot és lehetőséget megragad arra, hogy a semlegesből is részrehajlót, vagy ellenséget faragjon. Például az utcán színpadiasan „letámadja” az életében először, esetleg másodszor látott újságírót és rég látott kedves ismerősként üdvözli cuppanós puszit nyomva az arcára.
Ha netán, a „letámadott” még idejében hárít, mert egyrészt gusztustalannak tartja vadidegen emberekkel mindenki szeme láttára puszilózni, másrészt, mert a dolgát végezni ment oda, akkor már eleve ferde szemekkel néz rá. Sőt már azonnal ellenségnek tekinti, ha az illető számára kényelmetlen kérdést tesz fel, illetve ha az adott cikkben tényeket közöl és nem az ő szája íze szerint tálalja a történteket. Szélsőségesebb esetben a semleges – például újságíró, de lehet bárki más – úgy jár, mint a minap az a szé-kelyudvarhelyi vállalkozó, akit fényes nappal „ródaltak el” az utcán. Na, de miket is irkálok itt összevissza?! Mert, ha nem vigyázok, a végén még engem is „megsapkáznak”...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok