VEZÉRCIKK – Arad és Marosvásárhely polgármesterében sok közös vonás lelhető fel, egyben viszont különböznek: míg Gheorghe Falcă tisztelettel viszonyul városa magyar közösségéhez, Dorin Florea folyamatos harcban áll vele.
2015. február 03., 20:262015. február 03., 20:26
Azért el kell ismerni, hogy előbbi dolga jóval egyszerűbb. A Monarchia idejében is jelentős számú román ajkú lakossággal rendelkező, multikulturális partiumi városban a 20. században évtizedről évtizedre jelentősen csökkent a magyarok aránya, amely ma már alig 10 százalékot tesz ki. Ez már jóval alulmúlja azt a 20 százaléknál megvont, közigazgatási, de pszichológiai következményekkel is bíró határt, amely felett másképp lehet, kell kezelni a kisebbséget.
Aradon az történt, amit a román hatalom szeretne elérni más magyarlakta településeken is: az 1989-es fordulat után ezrével vándoroltak ki a magyarok az anyaországba vagy azon is túl, de a korábbi betelepítések és a vegyes házasságok is meghozták a „várt” eredményt.
Ámde Gheorghe Falcă minap tett kijelentései túlmutatnak mindezen: a magyar jelképek utáni nyomozásokat ellenző, a Csiky Gergely Főgimnáziumon lobogó magyar zászló kifüggesztését természetesnek tartó városvezető állásfoglalása ritkán látott, példamutató hozzáállást tükröz.
Ha a Maros visszafelé folyna, talán Falcă párttársához, a székely szabadság napjára tervezett felvonulást ismét betiltó Dorin Floreához is eljutna az üzenet az aradi vértanúk, a Szabadság-szobor városából: semmiféle szájbetegséggel nem jár, ha egy román városvezető tisztelettel beszél az egyre apadó, de így is fontos városalkotó tényezőként kezelt magyar közösség természetes jogairól.
Csakhogy a Székelyföldet, Erdélyt és a Partiumot összekötő, sokat látott folyót nem lehet visszafordítani. Ahogy minden bizonnyal azt a folyamatot sem, amelynek régóta szenvedője a romániai magyarság: Florea a székely vértanúk városában megingathatatlanul képviseli a hatalom tiszteletlen, elnyomó, az elűzést és a beolvasztást szolgáló politikáját. Ami ellen tüntetni sem lehet az oly sokat ajnározott román demokráciában.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!