2010. október 01., 12:132010. október 01., 12:13
A kérdést az teszi égetővé, hogy az RMDSZ egy olyan kormánynak, olyan koalíciónak a tagja, amely látványosan nem boldogult a gazdasági válság feladványával. Egy évtizedes kormányzati adakozás után a drasztikus elvonásokkal írta be magát a történelembe. Olyan csapatnak a tagja, amely soha nem látott mértékben vesztette el a választók bizalmát, amelynek a munkáját a románok és a magyarok elsöprő többsége érzi károsnak az ország jövőjére nézve.
Markó Béla az oktatási törvény és a gazdaságélénkítő lépések elfogadtatását emlegette olyan tényezőkként, amelyekért érdemes kormányon maradni. Kétség nem fér hozzá, a kisebbségi ügyek megszokott, kislépéses rendezése szempontjából ettől a koalíciótól többet lehet remélni, mint attól, amelyik a leváltására készül. Noha Emil Boc sem bizonyult a magyar törekvések elkötelezett támogatójának, jelenleg mégis talán az Orbán–Băsescu-partnerség mentén történhetnek pozitív fejlemények. Valószínű hát, hogy Budapesten sem tapsolnának az RMDSZ esetleges távozásának.
Az is tény, hogy az RMDSZ miniszterei – talán a minden tisztségben színtelen-szagtalan Kelemen Hunort leszámítva – jó munkát végeznek; aligha lehet őket okolni a katasztrofális kormányzás miatt. Ezek az érvek azonban minden bizonnyal kevesebbet nyomnak a latban, mint az, hogy a Boc-kormányt nem Traian Băsescu, hanem az RMDSZ tartja életben. Emil Boc több mint egy éve azért halmozhat ballépést ballépésre, mert Markó Béla és csapata ott ministrál mellette. A szövetség vezetői most azon a pályán menetelnek, amelyen Gyurcsány Ferenc haladt egy évvel ezelőtt a szakadék pereme felé. Minden újabb lépés, minden újabb nap hajmeresztő bátorságra vall részükről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok