2010. június 14., 08:112010. június 14., 08:11
A ded elmehetett volna nagyanyjával gyógykezelésre, azzal már szűk háromhetes program letudva, de ettől az évtől, amikor a gyermek elérte azt a kort, hogy hetekre szülőtleníthető, kormányilag kitalálták, hogy a nagymamák nyáron ne kezeltessék a lumbágójukat.
Ez a pont tehát esett. Marad a családi nyaralás, amelynek a paraméterei eléggé behatároltak. Három óránál többet nem utazhatunk, tehát ha nem a városi strandra megyünk, válasszuk a repülőt. Erre kifizetjük a nyaralásra szánt keret tetemes részét, a megmaradt hányadát legfennebb csak szorozni lehet, mert osztani alig. A kiszemelt helyen legyen víz, homok, napsütés és árnyék, kevés látnivaló, hogy ne csábítsa unalmas és fárasztó nézelődésre a felnőtteket. Jó volna olyan helyre menni, ahol a gyerek pajtásokat is talál, akivel beszélni tud. Mert ha nem, akkor az intenzív gyermekfelügyelet és szórakoztatás, még állandó tolmácsolással is kiegészül, és mondogathatjuk egész nap, hogy add vissza, örök harag, az enyém zöldebb, és megmondalak. A román vidéken, például a tengerparton még azzal is súlyosbodik a helyzet, hogy a többi szülő rosszallóan csóválja a fejét, és nem érti, hogy ha te beszélsz románul, ergó itt élsz, akkor a gyermeked miért nem kommunikál a hivatalos nyelven.
Bukaresti barátaink értelmiségi barátai is csak hümmögtek, amikor kiderült, az akkor zsenge hároméves Zsófiról, hogy egy kukkot sem tud románul. Mondjuk édesanyámnak volt erre egy életképes terve az unoka születésekor, a Duna Televízió gyermeknevelős műsorát alkalmazta családunkra ilyen módon: a gyermekkel én, a szülőanyja beszéljek angolul, mert tudok, a nagyszülők értelemszerűen magyarul, mert csak úgy tudnak, az apja pedig románul, mert neki ez maradt. A terv megbukott, mert a „román” rész megkutyálta magát, és én is rájöttem, hogy összevissza két angol gyermekverset tudok, altatódalt pedig egyet se. Zsófi pedig úgy járt, hogy amikor összekerült a bukaresti barátok barátainak román csemetéivel, leszögezte, hogy nem tud velük játszani, mert ő egy gyerek, a többiek pedig románok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok