Az 1950-es évek óta a világ számos országában megtartott nemzetközi gyermeknap célja, hogy az önfeledt ünneplés és a szórakoztatás mellett felhívja a figyelmet a nehéz sorban élő gyermekek körülményeire, az iskoláztatás hiányára.

Megkülönböztetett nap ez is, mint annyi más világnap, amelynek természetesen megvannak magától értetődően a pozitív hozadékai. Azonban nem árt néha elgondolkodnunk azon, az effajta ünneplés önmagában véve sokszor a nagyvilágnak szóló, a kijelölt napon mintegy vezényszóra induló, majd este be is végződő, világszinten játszott „színjáték”. Például a nők jóval több figyelmet – és a virágbiznisz örömére – több virágot kapnak március nyolcadikán, mint az év összes többi napján, a gyerekek pedig minőségibb odafigyelést, hosszasabb közös játékot vagy több játékszert, mint általában a hétköznapokon. És ha önvizsgálatot tartunk, kiderülhet, a gyereknap esetében is sokszor pont úgy járunk el, mint a többi, valaminek a tiszteletére kijelölt napon: mintha kárpótlásként, lelkiismeretünk megnyugtatása végett 24 óra leforgása alatt el akarnánk intézni, bele akarnánk sűríteni ebbe a röpke időbe mindazt, amit az év többi napján – talán főként a mindennapi betevőért folytatott állandó rohanás miatt – kénytelenek vagyunk háttérbe szorítani.

Június elseje idén szombatra esik, így nincs szükség a hivatalos munkaszünetre. Ez a nap különös jelentőségűnek ígérkezik vidékünkön a tekintetben, hogy épp ekkor látogat el Csíksomlyóra Ferenc pápa. Böjte Csaba, a hátrányos helyzetű gyermekek kétségtelenül legkarizmatikusabb erdélyi védelmezője azt kérte a katolikus egyházfőtől, szenteljen egyházi ünnepet a gyermekeknek. Mint felhívta a figyelmet, ezentúl a gyereknapot ne csak a világiak ünnepeljék meg, hanem a templomokban a Gyermek Jézust és gyermekeket együtt köszöntsék fel, hiszen a gyerekek gyakran kimaradnak az egyházból. Érdemes Böjte Csaba gyönyörű gondolatát továbbvinni és kamatoztatni, mindennapjainkhoz igazítani, hiszen a gyermekekre való odafigyelés bizony sokszor kiszorul életünk megannyi területéről.

Június elseje jó alkalom lehet arra is, hogy kicsit elgondolkodjunk, vajon az egy napig tartó színes lufis és önfeledten nevetős ünnep lejártával, az elsőre eszünkbe jutó közhelyeken túl mi mindent kellene és lehetne tenni azért, hogy a gyermekek jelene, jövője is meg­szépüljön. Lehetne hosszan sorolni, mennyi tényezőt kellene ehhez megváltoztatni az oktatásban, a társadalom taposómalmaiban, a felnőttek mentalitásában és mindennapi szokásrendjében. És ki-ki elgondolkodhat azon, hogy mit és hogyan kellene átalakítania a saját háza táján, a napi rutinján ahhoz, hogy ne csak június elseje legyen gyereknap, hanem kicsit minden nap valóban gyermeknap lehessen. Kijelölt ünnepnapon, hivatalos munkaszüneten, iskolákon, templomfalakon, játszótereken innen és túl.