2010. szeptember 16., 11:082010. szeptember 16., 11:08
Ez a legenda az első száraz nyár során szertefoszlott, amikor tükörrel vezettük be a napsugarakat a kút mélyébe, hogy megnézzük, hol áll a vízszint. Bár ekkor sem azon csodálkoztam, hogy nem láttam boszorkányt, hanem rájöttem, nincs is olyan hosszú bot, ami felérne a kút pereméig. A mai napig mély titok övezi azt a szólást, miszerint ha nem tudsz mit kezdeni valamivel vagy valakivel, akkor azt kérdezed: mit csináljak, tegyem füstre?
Ezen sokszor elgondolkodom, s bár van egy halovány sejtésem, hogy a szalonnával és a füstölővel lehet kapcsolatban, mégsem véltem ezt soha a megfelelő megoldásnak. A mesék intrói és a végük is igen elgondolkodtatóak voltak számomra, egyszerűen nem értettem, a kurta farkú malac (ami szerintem csak göndör) miért kell, hogy kerekerdőben lakjon, és hol kapott üveghegyeket, amit még meg is mászott, ki tudja, miért. És a vége, hát, azt a borpazarlást, ami Hencidától Bonchidáig folyt, egyszerűen érthetetlennek tartottam, nem beszélve arról, hogy miért kell folyton a mulandóságot emlegetni, ha egyszer Happy End a vége. Bezzeg, azon sosem gondolkodtam el, Piroska és a nagymama hogy kaptak levegőt a farkas hasában, aki ráadásul egy gyomorműtétet is túlélt. A legelgondolkodtatóbb számomra mégis a gálickő volt. Elképesztő elméleteket gyártottam, hogyan tudnám én megszerezni ezt a kincset, ami nagymamámnak sose sikerült römizés közben (mikor nem ment a játék, mindig emlegette: na, ebből sem lesz gálickő), majd elképzeltem, milyen emberfeletti varázserővel leszek megáldva, ha birtokomban lesz a drágakő.
A későbbiekben egyre több képtelen szófordulatot hallottam, és használtam is, s már meg sem próbáltam értelmezni őket. Nem úgy, mint az a temesvári aszszisztensnő, akinek a borzalmas cselekedetéről szólnak a hírek. Az illető ugyanis annyira megelégelte egy újszülött csecsemő sírását, hogy ragtapasszal szorította hozzá a cumit a kicsi szájához. Ezentúl óvakodom majd, ha valaki azt mondja, ha sokat nyüzsögsz, hozzákötlek az asztal lábához.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok