2010. június 10., 11:252010. június 10., 11:25
Ha én volnék a polgármester szakácsnője, biztosan körforgalom alakú tortát sütnék neki a születésnapjára. Egyszerűen imádja őket, na. Hát ebben bizony különbözünk. Igaz, akárhány sofőrrel beszéltem a dologról, mind örült a sok-sok kicsi körforgalomnak, amik olyan aranyosan szaporodnak mostanában. Az egyik taxis tudományos alapokra is helyezte érvelését a múltkor.
Hogyaszongya ugyanis, felmérések igazolják (tudjuk, brit tudósok meg ilyesmi), hogy egy autóvezető akkor tapos a gázba, ha a jelzőlámpa sárgát mutat. Hogy még érjen át, nyilván. No, a tudósok szerint ellenben ha ugyanaz a sofőr körforgalom felé közelít „ösztönösen” lelassít, így statisztikailag sokkal biztonságosabb egy körforgalom, mint egy jelzőlámpás kereszteződés…. Hát nagyon örülök. Ugyanis ha egy forgalmas kereszteződésbe körforgalmat építenek, a gyalogátkelő mezei zebrává silányodik, eltűnik a jelzőlámpa. Mint például épp a közelünkben, a hatsávos úton.
Hogy a dolog még szebb legyen, napokon belül két új sávot is építenek a kör mellé, hogy azok, akik tovább szeretnének haladni egyenesen, nem pedig befordulni valamerre, zavartalanul megtehessék. És még kisebb eséllyel lassítsanak le, ergo még nagyobb eséllyel üssenek el engem, amint épp hátizsákkal a hátamon, fényképezőgéppel a nyakamban, nyári szandálban próbálom latba vetni a ritmusérzékemet és a túlélőösztönömet, összeszedem a bátorságomat, és lelépek az úttestre.
Tapasztalataim pedig épp a fenti „statisztika” ellenkezőjét mutatják. Lelépek a zebrára, miután meggyőződtem róla, hogy sehol semmi, két lépést teszek, és már majdnem mellettem van egy gépkocsi. Vagy futok, vagy hátraugrok. Ő pedig vagy elhajt ugyanazzal a sebességgel, vagy megáll, és a műszerfalra borulva röhög. Mindkettő megtörtént már velem. Jelzőlámpával és anélkül is.
Becsületszavamra megértem az autósokat, hogy idegeskednek, hogy nincs (mert tényleg nincs) parkolóhely sehol, hogy a szűk utcákon alig férnek… de ha én megyek neki oldalról egy autónak az összes kilómmal (épp csak a szél el nem fúj), nem hinném, hogy baja lesz. Azonban ha ez fordítva történik, jaj nekem. Akkor kire is kell jobban vigyázni?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok