2010. szeptember 23., 11:312010. szeptember 23., 11:31
„Ügyes!” – helyeseltem, közben hízott a májam, hogy lám-lám a hajdani nevelés gyümölcse beérett. Ugyanis mindkét gyerekemet kiskoruk óta arra neveltem, hogy ne szemeteljenek kirándulásaik során, hanem kis zacskóba csomagolva hozzák haza a hátizsákban a hulladékot. Haza is hozta/hozza rendszeresen mindkettő.
Most pedig lám, a fiam éppen arra készül, hogy barátaival együtt takarítson azok után, akiket a szüleik nem neveltek arra, hogy ne szemeteljenek a környezetükben. Míg ezen morfondíroztam, szép csendesen fel is idegesítettem magam, mert rájöttem, hogy olyanok, akik szemetelnek mindenfelé, ahol eljárnak, lényegesen többen vannak, mint az olyanok, mint a fiam és barátai, akik nemhogy nem szemetelnek, hanem még arra is hajlandók, hogy a más szemetét begyűjtsék. „Nincs ez így jól!” – mondtam a macskának, mire ő helyeslően dorombolt, aztán azon kezdtem töprengeni, hogy nekem is el kellene mennem valahová takarítani. Latolgatva a lehetőségeket rájöttem, hogy bármennyire akarnám is, teljesen kivitelezhetetlen, hiszen a hétvégémet már rég teljesen betábláztam. Közben míg mindezen lamentáltam, egy újabb üzenet érkezett ugyanazon a közösségi oldalon, ahol a fiammal cseverésztem.
Ezúttal egy kedves fiatal barátnőm szólított fel arra, hogy csatlakozzam az autómentes naphoz. Kérdeztem tőle, miben áll ez, mire a lány elmagyarázta, hogy ehhez az akcióhoz egyszerű csatlakozni, mindössze annyit kell tennem, hogy a garázsban hagyom az autót és kerékpárral vagy gyalogosan közlekedem azon a napon. Mert ezzel rengeteg üzemanyagot lehet spórolni világszinten, arról nem is beszélve, hogy mennyire jótékony hatással lesz a légkörre az, hogy egy napig nem szennyezik kipufogógázokkal. Nagyszerű – csillant fel a szemem – végre egy akció, amihez lazán csatlakozhatom! Meg is mondtam az ismerősnek: mivel nincs autóm, azután is a legtöbbet gyalogosan közlekedem. Azon a napon meg kiváltképp gyalogosan fogom róni az utcákat. Csak vegye már észre valaki, mennyire környezettudatosan élek!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok